A Városok Lapja (XVIII/10. 1923. május 15. p. 87-89.) által
Szolnok a törvényhatósági jogért

címmel közölt írás digitalizált változata.

Szolnok rendezett tanácsú város életében örvendetesen és rohamosan megindult fejlődés folyamata arra késztette a város képviselőtestületét, hogy Eger, Esztergom, Kaposvár, Nyíregyháza, Nagykanizsa, Pápa és Szombathely városokhoz hasonlóan ő is kérje a város önálló törvényhatósággá való átalakulásának engedélyezését.
Nem kételkedünk abban, hogy ezt a célját siker fogja koronázni, mert Szolnok város közigazgatási, gazdasági, ipari és kereskedelmi, kulturális és jótékonysági, szociális és társadalmi intézményeiben bőven bírja mindazokat az erkölcsi és anyagi erőket, melyek a törvényhatósági átalakuláshoz szükségeltetnek.
Alig van még egy város amely az országot különböző időkben dúló pusztításoknak annyira ki lett volna téve, mint Szolnok. Földrajzi fekvésénél fogva fontos kereskedelmi és stratégiai utak központjában volt a legrégibb idők óta, épp ebben rejlett fontossága, ez okozta gyakori pusztulását, de egyúttal pusztulása utáni gyors felvirágzását is. Hiteles források tanúsága szerint tizenegyszer pusztult el teljesen és vált hosszabb-rövidebb időre lakatlanná, de épp fekvésénél fogva, továbbá a kincstár kedvezése és lakóinak életrevalóságánál fogva mindannyiszor gyorsan kiemelkedett a romjaiból, hogy újból betöltse hivatását.

Története
Már a honfoglalást megelőző időkben jelentékeny helység volt. A máramarosi sóbányák termékeinek lerakási helye. Neve is igazolja ezt. (Szol-nick: sólerakás, sórakodó.) A honfoglalás kora után is az ország legfontosabb sóközpontja maradt a legutóbbi évtizedekig. Amikor a szent király megyékre osztotta az országot, a Tisza és Zagyva összefolyásánál fekvő Szolnok helységről nevezte el a tiszáninnentől egész Erdélyig, utóbb egész Erdély közepéig elhúzódó Szolnok vármegyét. Századokon át a szolnoki vár (castrum de Zonuk) volt a központja s hosszú időn át az erdélyi vajdák, majd az első országos méltóságot viselő zászlós urak (nádor, tárnokmester) voltak főispánjai.
Az egész Árpád-korban kincstári birtok s jövedelmező vámszedő hely maradt. A két folyó szögletében épült szolnoki várról több forrás beszél már az Árpádházi királyok korából.
A teljesen elpusztított várost IV. Béla új telepesekkel népesítette be (1249. okt.). Várát a hozzá tartozó földekkel királyi birtoknak említi III. Endre is, az is maradt Zsigmond király koráig, aki a XV. század elején több várral és várossal együtt Szolnokot is Brankovich György szerb despotának adományozta a magyar fennhatóság elismeréséért. Hogy jelentős helység volt Szolnok ez időben, igazolja az, hogy a városokat pártfogoló Zsigmond király 1422-ben kiváltságlevélben felmentette Szolnok polgárait és lakosait a harmincad és mindenfele vám fizetése alól. Brankovics után a város birtokának egy részét a Palóczy, Chrón, Félegyházi, Choron, Perényi, Verbőczy és Zeleméry családok kapták adományul a XV. és XVI. században.
A mohácsi vész után szenvedett a város legtöbbet, mert rajta hullámzott át minden csapás, akár keletről, akár nyugatról indult az ki. Szapolyai János és Ferdinánd párttusái után Ferdinánd 1549-ben megerősítette, fegyverrel és élelemmel ellátta földvárát, hogy a törököt feltartóztathassa, de 1552-ben Ali basa és Ahmed nagyvezér bevették heves ostrom után a várat és a várszerűen megerősített várost, amelyet menekülésük előtt lángbaborítottak a császári zsoldosok. Török kézben maradt azután a város és a vár az egész hódoltsági időn át 1685-ig.


A vár közelében fekvő város kereskedelmi és stratégiai fontosságát a török is felismerte és fényesen felépítette. Fürdőkkel, karcsú minaretekkel és pompás arabeszkekkel díszített lakóházakkal tette széppé a szöllőkkel és gyümölcsös kertekkel körülvett várost. Kereskedelmi csarnokait is felkereste messze vidék muzulmánja és kereszténye egyaránt. A török seregben szolgáló tatár lovasokkal azonban a törökök sem bírtak. Rablásaiknak, pusztításaiknak áldozatul esett a város 1566-ban és 1594-ben is. A törökök csak 2 évi adómentesség és többféle kedvezés ígérete mellett bírták visszatérésre a nagyon megfogyatkozott lakosságot. Már 1600-ban be sem várták a tatárokat, közeledésük hírére a környék falvainak népével együtt elmenekültek a Tisza nádasai és mocsaras ingoványai közé s ott bujdostak éveken át.
A szerte csatangoló hajdúk 1601-ben a budai pasától kérték Szolnokot és a környékén romokban heverő helyiségeket lakóhelyül adózás és dézsma kötelezettség nélkül, amiért segítenék a szultánt minden háborújában. Őket, amint ismeretes, Bocskai foglalkoztatta hamarosan és le is telepítette a hajdúságban. A budai pasa 1645-ben is panaszkodik az Alföld elnéptelenedése és az adózó jobbágyság pusztulása miatt; a felsorolt helyek között Szolnokot is említi.
Az utolsó szolnoki bég, Murtéka, 1685. végén seregestől megszökött Merczy és Heisler császári tábornokok ostromló serege elől. Felgyújtották azonban a várat, a várost és a Tiszán átvezető hidat. A császári vezérek még kíméletlenebből bántak a lakossággal, mint előbb a törökök. 1697-ben Thököli Imre katonái foglalták el és perzselték fel újra. Rákóczi Ferenc kurucai Deák Ferenc vezérlete alatt vették birtokukba elkeseredett ostrom és kézitusa után 1703-ban. A dölyfös Kvaters labanc vezérrel együtt talán éppen azért koncolták fel a város lakóinak nagy részét is a dühös kurucok. 1706-ban Károlyi parancsára a várat és várost elhamvasztották katonái kivonulásuk előtt. Az Erdély felől jövő Rabutin tábornok nem talált itt romokon kívül egyebet. Négy éven át lakatlan romhalmaz jelezte csak a város helyét. A szatmári béke után a fejlődés korszaka következett a városra, amit a lassankint visszatérő lakosság újra felépített. III. Károly királynak is gondja volt a fontos kincstári városra; 1712-ben a visszatérő lakosokat felmentette minden országos teher, mint fuvarozás, előfogat, várkörüli robot, katonák számára való ingyen munka alól; 1729-ben pedig engedélyt adott négy országos vásár tartására. A sebtiben összeütött lakóházak nagyobbrésze nádból és fűzfavesszőből készült s náddal fedett volt, az elemi csapásoknak tehát nagyon ki volt szolgáltatva. 1739-ben cyklonszerű orkán s az általa okozott tűzvész az egész várost eltüntette a föld színéről. Az akkor épített templom és kolostor csak elszigeteltségének köszönhette, hogy megszabadult az enyészettől. Tűz martaléka lett a Tisza hídja, sőt a folyó vizén fekvő fenyőszálfák is mind elpusztultak. El sem feledhette a szegény lakosság előbbi rémületét s alig készítette el újabb szerény hajlékát, már 1743-ban a pestis ejtette kétségbe, mely az 1500 lakosból 480-at sodort el. A pestis fellépésének napján hétszer ütött ki tűz a városban s elpusztított 175 lakóházat. A királyi pénzügyi kamara, az itt alkalmazott sótisztek és néhány szomszédos birtokos, meg a királyi jövedelmek haszonbérlőinek támogatásával épült újra. Nem csoda annyi csapás, annyi pusztulás után, ha régi műemlékei, épületei, nevezetességei nincsenek az ősi Szolnoknak. Régi várából 1710-ben vonultak ki másodszor a kurucok, ezután nem is építették ki többet; sáncainak, árkainak maradványait az 1879-iki Tiszaáradás romba döntötte, úgy hogy ma alig bukkanni nyomára a sok vihart átélt vízzel körülvett földvárnak.
Ferenc császár 1807. márciusában itt töltött egy napot és éjjelt. Kíséretével a sóhivatal épületében szállott meg. A céhek iparosai állottak fegyveres őrséget a felségnek.
Szolnok mezőváros újból a tiszáninneni és tiszántúli rész érintkezésének főgócpontja lett, ipara, kereskedelme révén gyorsan fellendült, amiben csak rövid időre akasztotta meg a szabadságharc. Damjanich János Vécseyvel és Nagy Sándorral együtt fényes győzelmet aratott itt, Karger császári tábornok felett március 5-én. A szolnoki csata nyitotta meg a tavaszi hadjárat fényes sorozatát. A Bach-korszakban Bonyhádi kényuraságát szenvedte jó 10 éven át a város. Az alkotmányos idők visszatértével népességben, vagyonban, kultúrában, ipara, gyártelepei élénk vasúti forgalma révén rohamos fejlődésnek indult. 1876-ban székhelyévé lett a Hevestől elszakított és Jász-Kagykun kerülettel kiegészített Jász-Nagykun-Szolnok vármegyének. Legújabban érezte Szamuely vészbíróságát s átszenvedte a románok 3 hónapos ostromát és 4 hónapig tartó megszállását. Mindez rengeteg anyagi veszteséget okozott a lakosságnak.



Statisztikai adatok
Szolnok város területe 26.160 kat. hold. Ebből a belterületre esik 1846 kat. hold, a külterületre 24.314 kat. hold.
A városnak 11 tere és 143 utcája van. A burkolt utcák területe 189.995 négyzetméter, ebből
I. a) asphalttal burkolt 49.372 négyzetméter,
b) keramittal burkolt 3575 négyzetméter,
c) kockakővel burkolt 15.830 négyzetméter,
d) idomított kővel burkolt 38.278 négyzetméter,
e) makadam 11.940 négyzetméter.
II. asphalt gyalogjárda területe 19.200 négyzetméter, terméskőjárda terület 2500 négyzetméter, betonjárda területe 82.000 négyzetméter, az össz járdaterület tehát 123.700 négyzetméter.
A lakóházak száma:
1870-ben 1867 földszintes, 5 egy emeletes, 1 kétemeletes, összesen 1873.
1920-ban 4210 földszintes, 72 egyemeletes, 18 kétemeletes, összesen 4300.
A lakosság száma:
1880-ban 18.240, melyből 17.820 magyar.
1920-ban 33.554, melyből 33.382 magyar.
A népesség foglalkozás szerint: intellectuel 34%, gazdálkodó, földmívelő 27%, iparos és kereskedő 18%, munkás 16%, egyéb 5%.
Szolnok várost a Tisza, a vasúti vonalak hálózata, a fokozatosan kiépített közutak az ország forgalmának egyik legfontosabb gócpontjává tették, az 1876. évi vármegyei kikerekítés pedig egyik legmagyarabb vármegye székhelyévé emelte.
Szolnok a Budapest-Békéscsaba, Arad-Bukarest, Budapest–Biharkeresztes–Nagyvárad–Brassó–Bukarest, Budapest–Debrecen–Kőrösmező fővonalak keresztező pontjába esik és belőle a következő irányban ágaznak el I. és II. osztályú vonalak: Szolnok–Hatvan, Szolnok–Cegléd, Szolnok–Kiskunfélegyháza, Szolnok–Szentes, Szolnok–Jászapáti.
A személy- és teherforgalomra a következő adataink vannak:
I. Személyforgalom: az induló vonatok száma 1921-ben 12.220, az érkező vonatok száma 12.220 volt.
Az induló utasok száma 1921-ben 895.447, az érkező utasok száma 873.914 volt.
II. Teherforgalom; Az induló tehervonatok száma 1921-ben 11.315, az érkező tehervonatok száma 9125.
A vasútak szolnoki forgalma az ország megcsonkítása előtt a jelenleginek legalább háromszorosa volt.
A városon keresztülvezető ország- és törvényhatósági műutakon a szomszédos községekbe, valamint a román határszélre vezető Budapest-Mármarossziget, Budapest-Nagyvárad és Budapest-aradi transverzális utakon élénk, közelebbi számban meg nem határozható személy- és teherkocsi, valamint tengelyforgalom bonyolódik le.
Közvetlen a város alatt folyó Tiszán a M. F. T. R. Szolnok–Csongrád–szegedi rendszeres személy- és teherjárata bonyolítja le az alsó Tiszán fekvő városok és községeknek Szolnokról és Szolnokra irányúló kereskedelmi és személyforgalmát.
A város két vasúti állomását és a rendkívül megsokasodott ipari vállalatok telepeit és gyárait egy építendő közúti villamos vasúttal szándékoznak összekötni.
A városnak 4 országos kirakodó és állatvására van, melyen nemcsak a közelvidék, de az ország kereskedői is tekintélyes számban szoktak megjelenni.
A városban négy postahivatal működik 112 tisztviselővel és 117 altiszttel és szolgával



Iparvállalatok
Szolnok város, kedvező földrajzi fekvésénél s ebből kifolyólag szerencsésen kiépített vasúti és hajózási vonalai révén a magyar iparfejlődés terén, dacára a háborús és az ezt követő rendkívül nyomasztó gazdasági viszonyoknak, az utóbbi időkben oly bámulatos lendületet vett, hogy méltán hihető, miszerint a fejlődés további folyamán a legtekintélyesebb ipari városok között fog helyet foglalni. A Tisza partján épült fatelepei a mármarosi erdőségekből a Tiszán leúsztatott szálfáknak óriási tömegét dolgozzák fel épület- és szerszámfákká. A tiszavidéki acélos búzát a szolnoki gőz és motorikus járatú malmokban dolgozzák fel mégpedig a belföldi fogyasztáson kívül export célokra is, s napról-napra szaporodik a szolnoki lisztőrlemények iránti kereslet, s öregbedik a szolnoki malomipar jóhírneve.
A cukorgyár, mely csak 1914-ben létesült, berendezésében a legmodernebbül van felszerelve, teljesítménye versenyképes az összes hazai cukorgyárakkal, készítménye pedig versenyen kívül áll.
A városban a következő iparvállalatok vannak: 6 gőz- és motormalom; cukorgyár; 5 ecetgyár, szeszgyár; jéggyár; szappangyár; 3 téglagyár; 5 gépgyár; 4 építési vállalat; 5 könyvnyomda; bőrgyár; festék és lakkgyár; tésztagyár; konzervgyár; 8 gőzfűrész és epületfa telep; 3 bútorgyár; kenyérgyár; szeggyár; 2 fehérnemű készítő telep; 3 tűzifatelep; 3 hús üzem. A kézi és kisipar fejlettsége is magas színvonalon áll a városban, amennyiben 674 képesített iparosa van, akik közül maga dolgozik 30%, 1-5 segéddel 50%, 5-10 segéddel 12%, 10 segéden felül 8%.

Kereskedelem
A város kereskedelmi élete főleg az utóbbi időben feltűnő nagy lendülést mutat, ami a gazdasági és ipari élet szükségszerű következménye, de szoros velejárója a város nagy vasúti forgalmának. Van a városban 10 bank, 9 Szövetkezet és 20 biztosító intézet. Ezenkívül 25 nagykereskedő és 740 kiskereskedő.

Közegészségügy
Közegészségügyi intézmények tekintetében Szolnok város bármely hazai várossal kiállja a versenyt. A következő nyilvános és magán kórházak állanak a gyógyulást kereső közönség rendelkezésére: a Vármegyei I. Ferenc József közkórház (300 ágy), Városi Járvány kórház (40 ágy), állami bábaképző intézet és szülőnő otthon (40 ágy), városi szegényház (30 ágy), dr. Óvári Papp Gábor szanatórium (12 ágy).
Az egészségügyi szolgálatot 34 orvos látja el, ezenkívül van még 5 fogtechnikus és 21 okleveles bába. A városban jelenleg 7 gyógyszertár és 3 gyógyszeráru kereskedés van. Az állategészségügyi teendőket 5 állatorvos látja el, az állatvásártér 18 katasztrális hold területen az állategészségügyi törvény rendelkezésének mindenben megfelelően rendeztetett be.


Közművelődésügy
A városban a következő közoktatási intézetek vannak: 6 kisdedóvó, 2 hitfelekezeti elemi iskola, 2 magán elemi iskola, 10 állami elemi iskola, 1 polgári leányiskola, 1 polgári fiúiskola, 1 állami főgimnázium, 1 fiú felsőkereskedelmi iskola, 1 női felsőkereskedelmi iskola. Szakiskolák és tanfolyamok: állami bábaképző intézet, alsófokú kereskedelmi iskola, munkásgimnázium, szabad lyceum, vármegyei tűzoltó szaktanfolyam. A város közönsége — az államtól is támogatva — a magyar festő- és szobrászművészetnek állandó telepet is emelt, melynek árnyas parkja közepén álló két magyar stílusban épült pavilonjának 12 műtermében magyar művészet legkiválóbb reprezentánsai (Bihari Sándor, Deák Ébner Lajos, Olgyai Ferenc, Mihalik Dániel, Fényes Adolf, Szlányi Lajos, Perlmutter Izsák, Jávor Pál, Pólya Tibor, Zombori Lajos, Koszta József, Vidovszky Béla, Kléh János, Hegedűs László, Iványi Grünvald Béla, Koszkol Jenő, Romek Árpád, Glatter Gyula, báró Hatvány Ferenc, Yrjö Liipola, Mester Jenő, stb.) leltek és lelnek hosszabb-rövidebb ideig barátságos otthonra. Ugyancsak állami és városi támogatással létesítette és tartja fönn a Szolnoki Szinpártoló Egyesület a szolnoki állandó színházat, melyben mindenkor az ország valamelyik elsöbbrendű vidéki társulata talál meleg támogatásra. A szabadságharc nagynevű tábornokának, Damjanich Jánosnak remekművű fehér márvány lovasszobra a szolnoki csata győzelmét hirdeti a Zagyva és Tisza torkolatánál. A zenei műveltség és az énekművészet terjesztésében kitűnően műkődnek: a Máv Millenniumi Önképző Dal- és Zeneegylet, a Szolnoki Dal- és Zeneegylet, Máv. Segédtisztek Dalköre, a Szolnoki Iparosok Dalegyesülete, a női Mária kongregációk egyesített énekkara. A városban rendkívül sok egyesület működik, amelyek nemcsak a kulturális munkából veszik ki részüket, hanem nagy szerepet visznek a sport fejlesztésében, a tömegnyomor enyhítésében és a társadalmi élet fellendítésében.



Hatóságok és intézmények
A város jelentőségét a városban levő számos polgári és katonai hatóság és intézmény is tanúsítja.
A városban működő állami hatóságok és hivatalok a következők: M. kir. folyammérnökség, kir. törvényszék, kir. ügyészség, kir. járásbíróság, m. kir. államépítészeti hivatal, m. kir. pénzügyigazgatóság, m. kir. állampénztár, m. kir. pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség, m. kir. pénzügyőri felügyelőség, kir. tanfelűgyelőség, m. kir. erdőfelügyelőség, közélelmezésügyi miniszteri kirendeltség, az 1, 2, 3, 4-es számú posta- és távíró hivatal, máv. állomás-, fűtőház-, műhely-, szertárfőnökség, két osztálymérnökség, teherpályaudvar főnökség, M. F. T. R. főnökség, m. kir. állami mértékhitelesítő hivatal, m. kir. dohánybeváltó hivatal, m. kir. dohánybeváltó felügyelőség, m. kir. selyemtenyésztési felügyelőség, m. kir. kerületi iparfelügyelőség, m. kir. államrendőrség kapitánysága és osztályparancsnoksága, kerületi munkásbiztosító pénztár.
Szolnokon állomásozik a 2-ik honvéd gyalogezred.
Annak dacára, hogy Szolnok város köz- és magánépületeinek mintegy 70%-át az 1919. évi 13 hetes román ágyúzás romba döntötte, vagy erősen megrongálta, saját erejéből az államtól sem támogatva, a város képviselőtestülete által irányítva és elenőrizve, anyagi tehetségének teljes megfeszítésével a lakosság az okozott rettenetes károkat eltüntette s házait újraépítette.
A nagyobb részt fákkal szegélyezett utcákat és tereket, valamint a pályaudvart, ha az est beáll, 904 darab 50 gyertya fényű villamos lámpa és 34 darab villamos ívlámpa világítja a késő reggeli órákig.
Nyilvános kertjei: a Horthy-tér, a Gróf Tisza István-tér, a Szabadság-tér, a fásított Tiszapart, a Művészkert és a Móric-liget.
A város közigazgatási szervezete a törvényhatósági jelleggel járó közigazgatási feladatok elvégzésére teljesen képes és a tisztviselők számban alig, de képzettségben pedig egyáltalán nem maradnak el a hasonló népességű törvényhatósági városok tisztviselőitől.
A városi üzemek (közellátási vállalat, városi lóhúsüzem, hirdetési vállalat, villanygyár, vízműüzem és városi jéggyár) vezetése a tanács felügyelete álatt álló, de attól teljesen elkülönítelt üzemi igazgatóság és az annak alárendelt tisztviselők a kereskedelmi elvek és kettős könyvvitel szabályai szerint kezelik és működésükben nincsennek a községi törvény és számvitel nehézkes rendelkezéseihez kötve.
Szolnok városnak a vármegye kötelékéből való kiválása — amit különben maga a megye is támogat —, anyagilag is előnyös, mert törvényhatósággá való átalakulása esetén a város megszabadul a vármegyei pótadók, útadó és közmunkaváltság fizetésének kötelezettsége alól. Ha tekintetbe vesszük, hogy a vármegyei útadó és pótadó egy évi összege, amit jelenleg a város a megyének fizetni tartozik. 4,857.171 kor. 36 fillér, rögtön szembetűnő az átalakulás előnyös volta. Ha pedig a már f. évben beszedni remélt mintegy 40,000.000 K keresetiadó összeg után vettetnék ki a 80%-os megyei útadó és a 10%-os megyei pótadó, úgy e címen mintegy 36,000.000 K-t fizetne a város a vármegyének. Ezzel szemben az átalakulás esetén csak 2–3 újabb tisztviselő illetményének és az alig pár km-es törvényhatósági közút fenntarásának költségei fogják a várost terhelni.
Ezekből az adatokból nyilvánvaló, hogy Szolnok minden tekintetben méltó és érdemes arra, hogy a törvényhatósági, illetőleg királyi városok közzé iktattassék.


A címkép és a másik két jelöletlen grafika Sebők István alkotása (1923-24),
a többi kép forrása: Magyar Cserkész, 1935; Új Idők, 1924; Színházi Élet, 1923; Tolnai Világlapja, 1923.

A témáról lásd még:
Fülöp Tamás:
Négy kudarcra kárhoztatott kísérlet
Szolnok város kérelmei törvényhatósági jogú várossá válás tárgyában 1922–1947.
Zounuk - A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve 28. Szolnok, 2014. p. 205–249. (https://library.hungaricana.hu/hu/view/JNSM_Ek_28/?pg=208&layout=s)


Kezdőlap
Vendégoldal