Ásatások a tószegi telepen

A M. Nemzeti Múzeum érem- és régiségtára f. évi szeptember 23-ától november hó 1-éig folytatta rendszeres ásatásait a M. N. Múzeum tulajdonát képező tószegi Laposhalmon. Miután az Alföldön több helyütt vannak a tószegihez hasonló lakótelepek s mivel a múzeum régiségosztálya alkalmat kívánt adni a vidéki kutatóknak arra, hogy az ásatásnál jelen lehessenek, a kutatás vezetőségének szállását akként rendezte be, hogy egy érdeklődő szaktárs számára mindig adhat lakást. E körülményt szíves lévén a M. N. Múzeum régiségosztálya a Főfelügyelőség tudomására hozni, a Főfelügyelőség a dr. Márton Lajos múzeumi őr vezetése mellett lefolyt ásatásokhoz Marosi Arnold tanárt, a pécsi múzeum igazgatóját, Zoltai Lajos debreczeni városi múzeumi őrt. végül Holub József tanárjelöltet küldötte ki államsegéllyel Tószegre, hogy az ott lefolyó módszeres ásatásokat tanulmányozzák. Marosi Arnold okt. 2–6., Holub József okt. 6–10., Zoltai Lajos pedig okt. 14–18. napjain vettek részt a tanulságos ásatásoknál. Zoltainak ez ásatásra vonatkozó jelentését alább találják meg olvasóink.

Zoltai Lajos jelentése a tószegi tanulmányozó kirándulásról

A Múzeumok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelősége f. évi 958. szám alatt kelt, úgy múzeumunkra, mint reám nézve kitüntető leiratával alkalmat és módot adott nékem arra, hogy a Nemzeti Múzeum tószegi ásatásait több napon keresztül szemlélhessem, azzal a czéllal, hogy az ott szerezhető tapasztalatokat annak idejében Debreczen város múzeuma régészeti ásatásainál is értékesítsem. Az utasnak, ha Szolnok felől akár kocsin, akár vasúton (szolnok–kiskúnfélegyházai vonal) közeledik a pestmegyei Tószeghez, messziről feltűnik egy nagy kiterjedésű dombnak meredekre omlott, komoran sötétlő magas oldala. Ha pedig egészen közel érünk e dombhoz, az országúttól és vasúttól balra, a falutól már csak fél kilométernyire, három széles, lapos halmot látunk magunk előtt. A középső legterjedelmesebb s legmagasabb. Hossza mintegy 200 méter, szélessége 50–60 méter, de régen talán kétszer annyi is volt, amíg az innen félórányira folydogáló Tisza kiöntései (valami 50 év óta) keleti részét el nem mosták. Magassága erről az oldalról 7 méter. Északi és déli végén, kissé nyugotra elébbre tolva, két kisebb, alacsonyabb domb emelkedik, mint atléta ökölbe szorított két karja. Úgy vélhetjük, hogy ezek a jobb- és baloldali dombok a közbül eső ős anyatelep külső erődítményei, mintegy „elővárosai” voltak. A Tisza vize félig ezeket is elmosta már. Hihetőleg éppen az így keletkezett omlások által a tószegi őstelep régen magára vonta már az archaeologusok figyelmét. Többen kisebb ásatásokat is rendeztek ott. Tudtommal besennyei Széll Farkas egy negyed századdal, dr. Pósta Béla 18 évvel ezelőtt. A Nemzeti Múzeum mostanában az egész telep tervszerű feltárását elhatározta s e végből megvásárolta 3000 koronán az abonyi közbirtokosságtól mindhárom halom területét, az északi, kisebb dombra épült Kuczorgó nevű csárdával együtt, mely az ásatást vezető múzeumi tisztviselőnek alkalmas szállást ad.

A nagy munkához, mely az archaeologia mívelői és barátai körében általános érdeklődésre méltán számíthat, 1906 őszén kezdettek, a középső nagy halom omlásos, keleti oldalán. Minthogy különböző okoknál fogva csak ősszel, szeptember–október hónapban dolgoznak, az ásatás 8–10 évig eltart. A Nemzeti Múzeum a vezetést egyik gyakorlati tapasztalatokkal bíró tisztviselőjére, dr. Márton Lajos segédőrre bízta, ki becsvágytól szított lelkesedéssel tölti be szép feladatát, mely főként „az egykori lakótelep szerkezetének feltárására törekszik”.* (*Jelentés a Nemzeti Múzeum 1906. évi állapotáról, 170. l.)


Dr. Márton úr tehát az ásatást olyképpen intézi, hogy úgy függélyes, mint vízszintes irányban felmérhető átmetszeteket kapjon. Ezekről az átmetszetekről rajzfelvételeket is készít. (Kár, hogy a Nemzeti Múzeum fényképező készüléket nem bocsátott rendelkezésére s így legszükségesebb esetekben egy tószegi amatőrhöz kénytelen fordulni.) Az átmetszeteket pedig úgy kapja meg, hogy az omlásos oldalra futó hosszabb (az idén 20–24 m hosszú) és mindig 2 méter széles szeleteket fog fel. Ezekből a földet akként hordatja le, hogy az ásót kezelő munkások mindegyike ugyanabban az időben egy szintben dolgozik. Márton úr pedig minden jelentékenyebb lelet (tüzelő- és házhelyek, hulla- és urnasírok, czölöplyukak) fekvését leméri és térképezi. Amint egy szelet földjét egészen a szűz humuszig lehordták, az így előtte álló függőleges falat e czélra konstruált (de még tökéletesítésre szoruló) háló segítségével lerajzolja. (Meg kell jegyeznem, hogy ügyes rajzoló.) Ily módon a kultúrrétegek elhelyezkedését majdnem lépésről-lépésre szemlélhetővé fogja tenni majdan megírandó munkájában s beszédes térképeket is mellékelhet az egymást követő korszakok lakóhelyeinek alapszerkezetéről. Természetes, hogy minden nap pontos följegyzést vezet észleleteiről, meg a talált tárgyakról. A munka technikai részéhez tartozik az is, hogy Márton úr, bár állandóan 17 napszámossal dolgozik, akik közül egy rég kipróbált hűségű, megbízható, ügyes előmunkás, mindig csak két emberrel ásat. Ezek mögött más kettő a földet lapátolja le a mélységbe, vagy föl a partra, aszerint, amint a domb tetején, derekán, vagy pedig legalsóbb rétegeiben folyik a munka. Hatan a targonczákat töltögetik meg; más hatan tovább tolják új halomra, mely az átforgatott földből a réginek helyén keletkezik.

Szolnok megyei múzeumi évkönyv 1979-1980. Szolnok, 1980. p. 86.

Az egymásra halmozódott kultúrrétegek átlagos magassága 5–6 méter, de néhol 8 méter magasságot is elérnek. Ott tudniillik, ahol dr. Márton úr már az eddigi munkálatok során, egy ősrégi árok, egy széles és mély sáncz nyomait fedezte föl. Úgy látszik, hogy az árok párhuzamosan halad a domb nyugati szélével, vagyis, mintha kerülékesen fogta volna be a legelső települők szállását. Ez esetben az őstelep legrégibb határa és erődítése volt, a mely idővel további terjeszkedés következtében lassankint betöltődött.

Már az eddigi ásatások is igazolják a nagy olasz archaeologust, Pigorinit, aki az omlásokban észrevette a czölöpépítmények nyomait, a tószegi őstelepnek az itáliai terramárákkal való atyafiságát. Ugyanis Márton úr sűrűn találkozik az alsóbb réte-gekben 5–20 cm átmérőjű, kerek, függőleges mély lyukakkal, amelyek, a bennük lévő fakorhad-ványokból következtetve, czölöpök helyei. Ez üregek alsó végökkel a szűz földbe is lenyúlnak. De sok czölöp már a kultúrrétegben végződik, ezek fölött pedig vízszintes gerendázat nyomai és tűzhelyek mutatkoznak. Dr. Márton úr e két rendbeli czölöpsort két korszak művének tartja s úgy véli, hogy a telepet — ha többször nem is — egyszer bizonyosan megújították. Azonban egy-egy czölöpcsoport kétségtelenül szabályos elhelyezkedését még eddig nem sikerült megállapítania, legfeljebb csak egyes falak irányát követhette. Térképén, akár az égen a csillagok, olyan tarka össze-visszaságban tűnnek elő a czölöpök helyeit jelző nagy fekete pontok. De ha nem egyes házakat (kunyhókat) tartottak vállaikon e czölöpök, hanem az egész telepet emelték, akkor talán fölösleges is azok szabályos elhelyezését keresni.

Miként általában a terramárák (csépai, füredi. Ásotthalom, szelevényi, szihalmi s a Pómentiek), úgy a tószegi őstelep eredete is a csiszolt kőkorba nyúlik vissza. Legalsó rétegeiből kizárólag neolith-korbeli tárgyak, tipikus kő- és csonteszközök, ezeknek megfelelő keramikai készítmények, valamint a hullatemetkezés emlékei: zsugorított csontvázak jönnek felszínre. Még a középső rétegekben is a kőkorszakot jellemző mész- (kréta-) betétes edényeket lelnek. Csak a legfelső rétegekben találnak — még eddig elvétve — tapaszos házfalak omladékai között bronzeszközöket. Az innen kikerült edények alakja, díszítése is eltér a régebbiekétől. Sőt a halotthamvasztás terjedő szokása is előtűnik.

Nem lehet föladatom, hogy kimerítő jelentést írjak ez igen érdekes és tanulságos régészeti ásatásról. Hiszen az idei több százra rúgó leleteknek is csak egy részét láthattam. Kiküldetésemből folyó kötelességemnek eleget teszek, ha néhány tipikus lelet rajzát, a telep látképét és saját felmérésem után készült kezdetleges térképét az eddig elmondottak kiegészítéséül mellékelem. [A közleményhez nem mellékelték - KK]