A Tisza tulsó partján, a villanyteleppel szemben terül el az úgynevezett tisztviselői, vagy másképp ingyenstrand. Nagy kiterjedésű, homokos partja, a Tisza egyenletes medre, melyre méterekre be lehet lábon sétálni, anélkül, hogy ellepné az embert a víz, ideális szórakozó hellyé avatták ezt a strandot. Publikuma jóval több van, mint a Mészáros és Városi Strandnak együttvéve. Sőt, akik szerencsés csónaktulajdonosok, a másik két strandról is átrándulnak ide és itt lubickolják át a délutánt. Hátránya, hogy vetkőző kabinok nincsenek, s csak a bokrok gyér lombjai fedik el — úgyahogy — a vetkőzési és öltözési műveletet, viszont egy roppant nagy előnnyel rendelkezik: teljesen ingyenes, mindenki igénybe veheti, akár ven pénze, akár nincs.

Már kora délután népesedik a part. Elsőknek természetesen férfiak: a labdarúgásért rajongó ifjú legények jelentkeznek s püfölik a labdát, hol a vízben, hol a homokon. Nagy az öröm, ha a labda „véletlenöl” egy arra sétáló gyanútlan nőszemély nyakába pottyan. Ezt a sportot űzik napestig.

Mind jobban és jobban megtelnek a bokrok, virítanak a lerakott fehérneműek. Lassankint a hölgyközönség is megérkezik.

Egyre-másra jönnek a karcsú csónakok és szabályszerűen egymás mellé kikötve „parkolnak”. Minden csónak kedvence a gazdájának, és oldalán büszkén viseli becéző nevét.

Röptében feljegyeztünk néhányat. Íme: Aranyos, Aranka, Bátorság, Csobáncz, Írisz, Rózsa, Kacér, Dodó, Erő. Jankó, Frady, Fakir, Maca (kettő van), Hullám (négy), Hableány, Góbé. Lili, Mici, Manci, Kati, Mili, Fuvaros, Bözsi, Gyöngyvirág. Általában a női nevek dominálnak a csónakok elnevezésénél. A bent ülőknek is legnagyobb része nő.

Vannak, akik annyira megszokott alakjai a strandnak, hogy szinte hiányzik az ember szemének, ha nem látja őket. Elmaradhatatlan a három szőkeség a Zagyva torkolatától. Múlhatatlanul itt van a piros pettyes pizsamás feketehajú kislány is. És hiányzana, ha nem feküdne állandóan a csónakjában a Kovách László négerét megszégyenítő csokoládészínű férfiú, akit fürödni nem látott még senki soha.

Vannak, akik egész nyáron úszóleckéket vesznek és mégsem tanulnak meg úszni. A piros-kék dresszes, kissé molett leányzót egy legombolt vállú, fekete trikós fiatalember már harmadik éve tanítja, de eredménytelenül. Ha a vízhatlan hólyagot leteszi, hiába igyekszik fókaügyességgel a felszínen maradni, egyet fordul és elmerül.

Itt mindenki ismeri egymás szokását és gyöngéjét. Ha megérkezik a ... (pardon a nevét nem írhatjuk ki) csónak s abból kiszáll az ismert nevű kereskedő fiatal felesége, minden szem türelmetlenül lesi, jön-e már, hol késik a másik csónak, mely egy ugyancsak közismert, deresedő hajú pénzember tulajdona?

Nem kell soká várni. A másik csónak is kiköt, s tulajdonosa nagyapai voltát meghazudtoló frissességgel kiugrik. Általános megkönnyebbülés. Néhány szó — a pár távozik. Estefelére visszatérnek, s mint teljesen idegenek, akiknek semmi közük nincsen egymáshoz, távoznak. Egyik jobbra, másik balra.

A publikumban a társadalom minden rétege fellelhető. Látni lehet itt ősanyánk idejéből való fürdőkosztümöt és most kreált, alig-alig valamit takaró trikót.

Az már megszokott dolog, hogy a lányok háta teljesen meztelen, s az elöl viselt kis takarót csupán a nyakon körülfutó szalag tartja, de most láttunk egy olyan dresszt is, ahol nemcsak a hát, hanem a gyomor is meztelen. Egy kb. 20 centiméteres kivágás „díszíti” elől a ruhát, mely cikkcakkos vonalban zsinórral van átfűzve.

A rendészet képviselői, kik mindennap szorgalmasan megjelennek, főleg azt vizsgálják felül, hogy nincs-e a férfiak vállán kigombolva a trikó? A legutolsó ellenőrzés 30 feljelentést eredményezett.

És még egy dicséretet a strandról. Egész idényben nem volt rá eset, hogy az őrizetlenül hagyott holmik közül valami is eltűnt volna. Megvan az összetartás és betyárbecsület.

Vajon nem volna-e érdemes dolog a jövő szezonra ezen a helyen, a Tisza legkitűnőbb strandján olcsó, filléres belépti díjak mellett, kabinok nélkül, egy közös férfi és egy közös női öltöző létesítése? A vállalkozás ekkora forgalom mellett mindenesetre kifizetődő lenne.