Az anya- és csecsemővédelem ügye Szolnokon az utóbbi évek során lendületes és nagyívű fejlődés bizonyságait tünteti fel.

Ennek a hatalmas eredménynek megindító lelke és nemesszívü valóraváltója dr. Tóth Tamás polgármester, aki, midőn 1925. évben a város polgármesteri székét elfoglalta, nagyvonalú cultursociális programmjának első pontjaként az addig hosszú időn keresztül stagnáló szolnoki anya- és csecsemővédelmet szerveztette újjá. A védőintézetnek és tejkonyhának a városháza épületében 5 helyiségből álló otthont adott s a védőintézet iránt minden téren megnyilvánított jóakaratával lehetővé tette annak oly nagyszabású, intenzív munkakifejtését, mellyel a védőintézet lelkes, fáradhatatlan munkásai az anya- és csecsemővédelem eszméjét városszerte népszerűvé tették.

Dr. Tóth Tamás polgármester már e most említett újjászervezés idején kifejezést adott annak, hogy azokkal az áldozatokkal, melyeket a város a védőintézet megszervezése érdekében hozott, a városnak az anya- és csecsemővédelem iránti kötelezettségeit nem tekinti befejezetteknek, hanem, mihelyt csak erre lehetőség nyílik, az anya- és csecsemővédelmet tovább fejleszti, anya- és csecsemőotthont és bölcsődét állít fel. S még két év sem telt el a szolnoki anya- és csecsemővédelem újjászervezése óta, ez a nemes elgondolás máris örvendetes valóságot öltött. A képviselőtestület a város egyik legszebb és legértékesebb helyén, a Tiszapart, az új gyógyfürdő és a városi színház közvetlen közelében fekvő épületét [az egykori Acsay-vendéglő helyét - KK] engedte át a Stefánia-ház céljaira s az átalakítási, átépítési munkálatoknak a múlt év őszén történt befejeztével az új alkotás, a szolnoki Stefánia-ház, mint az ország egyik legnagyobb anya- és csecsemővédelmi intézménye, már meg is kezdte áldásos működését.


A Stefánia-ház mindenekelőtt az eddigi védőintézeti intézményeket, a védőnői irodát, orvosi rendelőt és tejkonyhát foglalja magában, — s mielőtt a zárt intézmények, anyaotthon, csecsemőotthon és bölcsőde ismertetésére reátérnénk, — legyen szabad a védőintézeti működés nagyarányúságának és intenzivitásának illustrálására az 1927. évi működés jelentősebb vonatkozásait az alábbiakban ismertetni.

A védőintézet vasárnap és ünnepnapok kivételével minden nap tart rendelést. És pedig délután az egészséges csecsemők és kisdedek részére tanácsadó rendelést, reggel pedig a munkásbiztosító tagjai és az igazolt szegény beteg gyermekek részére elkülönített betegrendelést. A tejkonyha természetszerűleg mindennap üzemben van. A szülészorvosi tanácsadás heti 2 órában történik.

Az 1927. évi védelmi munka intenzivitását a következő statistikai adatok igazolják:

A 963 újszülöttből a védőintézet gondozásában állott 721 újszülött, ezekből meghalt 38, úgy hogy a védőintézeti gondozottak 1927. évi halálozási arányszáma 5.4 %, — az arányszám évről-évre csökken, évről-évre kedvezőbb.

S hogy a csecsemőhalandóság elleni küzdelemben a szolnoki példából is megállapíthatóan mily jelentős a védőintézet működése, ez kiderül abból, ha a védelmi munkába be nem vont (u. n. távolsági tanyai körzetbeli) újszülöttek halálozási arányszámát tesszük vizsgálat tárgyává. A fenti 963 újszülöttből nem került védőintézeti gondozásba 242 csecsemő, ezekből meghalt 82, tehát 33.8 %. Nem lesz érdektelen talán még annak megjegyzése sem, hogy a 121 halálesetből 70 haláleset az egy hónapon aluli újszülötteké, tehát az összes elhalálozások 57.9 %-a, s e szomorúan magas arányszám az anya-és csecsemővédelem minden munkásának kötelességévé teszi oly lehetőségek keresését, amelyek mellett az újszülött számára az első védőnői látogatást, a védőintézet segítését, tanácsadását, — a jelenlegi s a védőintézeti tényezőkön kívül eső okokból előállható késedelem kizárásával — az eddiginél rövidebb idő alatt lehessen intézményesen biztosítani.


A védőintézet e nagyarányú s a fentiekből is megállapíthatóan eredményekben gazdag tevékenységének kifejtői a védőintézet orvosai és védőnői. Élükön dr. Krámer Dezső gyermekgyógyász, a védőintézet vezető főorvosa áll, mellette dr. Wágner Ferenc, a védőintézet szülészorvosa. Dr. Krámer Dezső az új intézmények vezető főorvosi teendőit is ellátja, dr. Wágner Ferenc pedig az anyaotthon anyáit részesíti orvosi gondozásban. A védőnők élén dr. Komáromy Dezsőné vezető fővédőnő áll, mellette özv. Alexander Jánosné tejkonyha vezető védőnő, Medgyesy Olga, az anyaotthon, csecsemő-otthon és bölcsőde főgondozónője, özv. Sághy Istvánné, Szalay Ilona védőnők, Dreyschock Jolán segélydíjas és Polónyi Kata díjtalan védőnőjelöltek, Polónyi Mária és Küry Magda kisegítő, díjtalan gondozónőjelöltek. Mindnyájan lelkiismeretesen s szép hivatásuk nemes átérzésével töltik be feladataikat.
A védőintézettel kapcsolatban működik az anyák és a bábák iskolája.

Az anyák iskolája a Stefánia-ház előadó termében minden pénteken délután tartja előadásait, hetenkint egy, olykor két előadóval. Az előadásokat a varos cultursociális és közegészségügyi életének vezető egyéniségei tartják, ami az illustris előadói névsorból is megállapítható. Bene Lajos kir. tanfelügyelő, dr. Elek István városi főorvos, dr. Konrád Jenő bábaképezdei igazgató-tanár, dr. Krámer Dezső főorvos, dr. Móra Lajos ügyvéd, dr. Tóth Tamás polgármester és dr. Wágner Ferenc szülészorvos, kik mindenkor nagyszámú hallgatóság előtt tartják meg előadásaikat.

Az anyák iskolájának ily rendszeres megszervezése, melyben Szolnok vezet a vidéki városok között, dr. Krámer Dezső védőintézeti főorvos érdeme. Ugyancsak ő szervezte meg és vezeti a bábák iskoláját is, a helybeli bábák hatóságilag kötelezővé tett résztvétele mellett.


Az anya- és csecsemővédelem nagyarányúan előretörő fejlődése s a védelmi munka minél hathatósabb és eredményesebb kifejtésére irányuló törekvés az anya- és csecsemővédelem helyi vezetőiben a szolnoki második anya- és csecsemővédő intézet felállításának gondolatát érlelte meg, tekintettel a város hosszan elnyúlt fekvésére, s egyes városrészeknek a központtól való nagy távolságára. Ez új védőintézetnek az újvárosi munkásnegyedben tervezett felállítása nemcsak e városrész anya- és csecsemővédelmének sokkal megfelelőbb ellátását fogja biztosítani, de egyben lehetővé teszi két, távolsági tanyai körzetnek is az intenzívebb védelmi munkába leendő bekapcsolását is úgy, hogy e védőintézet nagyszámú új gondozottra terjeszti majd ki működését. Remélhetőleg az illetékes tényezőknek ezt a törekvését már a közeljövőben eredmény és siker fogja koronázni.

Áttérve a Stefánia-ház további ismertetésére, az új intézmény az anyaotthont, a csecsemőotthont és a bölcsődét foglalja magában. Az anyaotthon 8 ágyas, a csecsemőotthon 12 ágyas, mely 18 ágyasra kiegészíthető, a bölcsőde 8 ágyas. Az épület, a fentebb említett védőintézeti helyiségekkel együtt 20 helyiségből áll, — a szükséges összes mellékhelyiségekkel (fürdőszoba, csecsemőfürösztő, elkülönítő, orvosi kezelőszoba, konyha, kamra, védőnői lakás, gazdasszony szoba, mosókónyha, raktár stb). Az átépítési és berendezési költségek, az intézmény nagyságához mérten, természetszerűleg tetemes összegeket igényeltek s a város e költségek viseléséből nagy áldozatkészséggel vette ki részét. Ha tekintetbe vesszük, hogy Szolnok, a város vagyoni helyzetét tekintve, egyike az ország legszegényebb városainak, — s így az általa hozott messzemenő anyagi áldozat teherbíró képességét messze felülmúlja, — úgy az anya- és csecsemővédelem minden tényezőjének megható szeretettel kell ama város felé fordulnia, amely e szép intézmény létesítésével, polgármesterének mély sociális átérzésétől sarkalva, fényes példáját adta annak, hogy mit képes tenni a nemes jóakarat, a szív, a mély cultursociális érzés és a cselekvő emberszeretet.

A városi támogatás mellett nagymértékben tette lehetővé az intézmény létesítését az a lelkes propaganda munka, melyet a helyi fiókszövetség, mint a védőintézet társadalmi hátvédje, az intézmény felállítása érdekében már hosszú idő óta szívós és kitartó türelemmel kifejt. Ennek az átfogó propaganda-tevékenységnek eredménye, hogy a szolnoki közjótékonyság terén a vezérszerepet már évek óta a Stefánia fiókszövetség foglalja el s alig van a helyi társadalmi élet bármely vonatkozásának oly megmozdulása, mely a Stefánia támogatását céljává nem tenné, feladatkörébe nem vonná.


A Stefánia-eszmék ily átütő erejű térhódítása legnagyobbrészt a fiókszövetségi vezetőség szervező képességének és lelkes agilitásának tulajdonítható. A fiókszövetség elnöke Alexander Imre alispán, aki közhivatali méltóságának minden súlyával s minden alkalommal kifejezésre juttatott pártfogó jóakaratával van segítségére a fiókszövetség és védőintézet minden ügyének. Elnöknője özv. dr. Küry Albertné, aki fáradhatatlan agilitással vesz részt a fiókszövetségi élet irányításában, a fiókszövetség társelnöke dr. Tóth Tamás polgármester, a védőintézet és a Stefánia-ház létrehozója, a cultúrsociális törekvések megértő felkarolója. Buzgó segítségére vannak az elnökségnek a fiókszövetségi élet társadalmi vonatkozásainak intézésében Alexander Imréné, a hölgybizottság elnöke és dr. Tóth Tamásné társelnöknő, akik páratlan agilitással szervezik azokat a társadalmi megmozdulásokat, melyek nagy anyagi és erkölcsi sikerükkel a Stefánia-eszmék közkedveltségét a város társadalmának körében megalapozták. Hatalmas propagandatevékenységet fejtett ki a Stefánia-eszmék népszerűsítése érdekében a Szolnokról időközben elhelyezett dr. Halmos Andor kit. tanfelügyelő, a propaganda-bizottság fáradhatatlan elnöke is. Ő szervezte meg úgy az 1926. mint az 1927. években a fiókszövetség ama nyári népünnepélyeit, a tradícióvá vált „szolnoki Stefánia-napokat“, melyek a város egyetemére kiterjedő, társadalmi határoltságokat elmosó nagy ünnepei lettek a város egész közönségének.

A vigalmi-bizottság élén Nerfeld Ferenc bankháztulajdonos áll, aki a vezetése alatt álló lelkes rendező gárdával nagy hozzáértéssel, önzetlen agilitással és művészi ízléssel rendezi a szolnoki téli évad legsikerültebb elit-báljait, a Stefánia-bálokat, melyek jövedelme az anya- és csecsemővédelmi intézmények fenntartásának igen jelentős részét fedezi.

Az anya- és csecsemővédelem szolnoki vonatkozásairól szólván, nem maradhat megemlítés nélkül a volt nagyváradi bábaképző intézet, a szolnoki anyavédelem e hatalmas szerve sem, mely Nagyvárad román megszállása után Szolnokon talált otthonra és a legutóbbi évek során ugyanitt modern, új hajlékot kapott. Ez intézmény vezetője, dr. Konrád Jenő igazgató-tanár, egyik leglelkesebb támasza a szolnoki anya- és csecsemővédelmi törekvéseknek.

Ugyancsak nagyjelentőségű a helyi anya- és csecsemővédelem fejlődése szempontjából az a harmonikus együttműködés is, mely a szolnoki kerületi munkásbiztosító pénztár és a helybeli fiókszövetség között fennáll. A pénztár szerződést kötött a fiókszövetséggel, amely szerződés szerint a pénztár, — azokért a szolgáltatásokért, amelyekben a védőintézet a munkáspénztári tagok csecsemőit és gyermekeit részesíti, az anya- és csecsemővédelmi intézmények fenntartásához számot tévő havi hozzájárulási összeget biztosít. A kerületi pénztár ügybuzgó igazgatója, olgyai Nagy Andor dr., szintén lelkes elősegítője a szolnoki anya- és csecsemővédelem fejlődésének.

Miután pedig az anya- és csecsemőotthon leginkább oly anyás csecsemők befogadására szolgál, akiknek, szegénységüknél fogva, ez intézményekbe utalása az állami gondozás keretében történik, a budapesti m. kir. állami gyermekmenhely és a helyi fiókszövetség között egyezség jött létre, amelynek értelmében az ily, állami gondozásban levő anyás csecsemők tartási költségeit a menhely megtéríti.

Nem hagyható elismerő megemlítés nélkül a helyi orvostársadalomnak, — különösen óvári Papp Gábor dr., egészségügyi főtanácsos, kórházi igazgató-főorvosnak, Szaller Miklós dr., törvényhatósági t. főorvosnak és Elek István dr., városi t. főorvosnak, az intézmények iránt kifejezésre juttatott jóakarata és jelentős erkölcsi támogatása sem.

Külön dicséret illeti meg a helyi sajtót, amely az anya- és csecsemővédelem helyi vonatkozásaival, a fiókszövetségi élettel mindenkor lelkes melegséggel foglalkozik s hasábjait az anya- és csecsemővédelmi közleményeknek mindenkor készséggel bocsátja rendelkezésére s ezáltal hatalmas, lendítő segítőeszközévé válik a fiókszövetség által kifejtett nagyarányú propaganda-tevékenységnek.


Mind e nagyjelentőségű tényezők harmonikus segítő egymásra-hatásából fejlődött ki a társadalom szinte páratlanul álló, meleg felkaroló érdeklődése a Stefánia-eszmék iránt s ez az érdeklődés nyilvánult meg a Stefánia-ház létesítése alkalmával is, amidőn a magánosok és intézmények nagy lelkesedéssel siettek az intézmény támogatására. Így az alapítók közt első helyet foglal el a Szolnoki Cukorgyár r. t., mely a 12 ágyas csecsemőotthon teljes berendezését és felszerelését adta adományként. A Városi Iparvállalatok az intézmény vízvezetéki és villanyvilágítási felszerelését végezte ingyen; a Vármegyei Közkórház pedig az intézmény fehérnemű szükségletének tekintélyes részét biztosította, míg Klein Móric vezérigazgató az 1928. évre havi 1 mmázsa lisztet összesen tehát 12 mmázsa lisztet ajánlott fel az intézmények céljaira. Klein Oszkár gyáros és nagykereskedő már évek óta havi 40 pengő adományt juttat a védőintézetnek. Készpénzadományaikkal járultak hozzá a Stefánia-ház létesítéséhez: Tisza-vidéki Hitelintézet 800 P, a vármegye közönsége 400 P, Mezőgazdasági Takarékpénztár 400 P, Külső Szolnokmegyei Takarékpénztár 300 P, Szolnoki Hitelbank 200 P, Fazekas Adolf cég 100 P, dr. Wander r. t. 100 P. Ezek csak a nagyobb összegű adományok. 200-200 pengős ágyalapítványt tettek: Bakai Gyula, Geiger Jenő, Geiger Jenőné, Gettler Izidor és neje, Konsitzky Gusztáv és neje, Konsitzky György és neje, szolnoki Scheftsik István, Szántó Gyula és neje, ifj. Szele Béla. Természetbeni adományaikkal járultak hozzá a létesítéshez a következő iparosok, illetve kereskedők: Bárdos Sándor, Fehér Dávid, Halmágyi Sándor, Holczer Vilmos, Jancsó Lajos, Kintzler Elemér, Patak Rezső, Pécsi és Herczog-cég, Schwartz Testvérek ecetgyára, Stern Béla, Székely Imre, Székelyné Mautner Bella, Varga József stb. Vigh Kálmán vendéglős pedig a védelmi intézmények céljaira havonként 40 P adományt juttat.

Az anya- és csecsemővédelem ügye iránt a város helyhatósága és társadalma részéről nyilvánított nagyarányú áldozatkészség s a létesített új intézmények országos anya- és csecsemővédelmi szempontból való jelentősége megadta az alkalmat arra, hogy a város már az átalakító építkezések folyamán s később, az átépítkezések befejeztével is, illustris látogatójaként tisztelhette Pettkó-Szandtner Aladár államtitkárt, az Országos Stefánia Szövetség miniszteri biztosát, aki jóleső, meleg elismeréssel honorálta a szolnoki anya- és csecsemővédelem fejlődése terén elért sikereket, — meglátogatta az intézményt Keller Lajos, az Országos Stefánia Szövetség ügyvezető igazgatója is, akinek pártfogó jóakarata folytán az intézmény az Országos Szövetségtől felszerelési tárgyakat is kapott.

Amint ebből az összefoglaló cikkből is megállapítható, Szolnok városa büszke lehet arra, hogy az anya- és csecsemővédelemnek oly hajlékot adott, melynek létesítése buzdító példa lesz más városok számára, s mely, mint az ország egyik legnagyobb ily rendeltetésű intézménye, hosszú időn keresztül fogja hirdetni megszervezőinek, alapítóinak és jótevőinek az örök emberszeretet és örök magyarság gondolatában fogant, odaadóan nemes áldozatkészségét.