Remellay Gusztáv: Szolnok vidéke

Ha visszatekintünk a’ múlt századok’ történeteire, Európa’ majd minden szabadság-harczait a’ bérczek közt látjuk kitörni és leküzdetni, miből sokaknál azon hit és vélemény támadott, hogy a’ bérczek és ormok a’ szabadság’ hazája. Hazánk történeteiben ellenkezőt tapasztalunk, itt azon állítás, hogy a’ hegyi lakos leginkább kedveli a’ szabadságot, megfordítva áll, mert a’ mi bérczlakóink mindig nyugodtabban tűrték a’ nyomatást, ‘s őseink’ majd minden szabadság-harczai az alföld’ síkjain támadtak, folytattattak ‘s végeztettek be. ‘S e’ szellem, a’ szabadság’ ezen szelleme, maiglan is él az alföld’ síkjain, mert tekintsük bár a’ megyei gyűléseket, vagy az országos tanácskozásokat, mindenhol az alföld’ térein fekvő megyék azok, mellyek legbuzgóbban küzdenek az alkotmányos szabadság és szabadelműség’ elveiért.

Ám de ezen historiai nézeten kívül még más tekintetek is vannak, mellyek fontossá teszik az alföldet, ‘s ezek az ott lakó nép’ aránylagos jólléte, ‘s a’ mívelhető föld’ téres volta. Honunk’ jelen körülményeit tekintve, három tárgy mindenek előtt főfontosságú: az örök kiváltás, a’ nemzeti nyelv ‘s mezei ipar. Mind a’ [369] hármat tekintve szembeszökő az alföld’ fontossága.

Ha minden conjecturák nem csalnak, az örök kiváltás az, mi idővel megvetendi a’ magyar nemzet’ alkotmányos szabadságának alapját, mert az ez által szabaddá lett téreken fog felvirulni amaz új nép-osztály, melly a’ szabadság’ legbiztosabb őre, ‘s az ipar és nemzeti jóllét’ erődús képviselője leend. ‘S kérdem, honunk’ jelen helyzetét tekintve, hol lehet előbb várni az örök kiváltásokat, a’ bérczek közt-e, hol a’ sovány föld alig nyújt a’ mívelőnek annyit, hogy éltét és családját táplálhassa, vagy ott, hol a’ csekély ipar és szorgalom mellett is bő termést adó föld módot nyújt a’ földmívelőnek, évenkénti szükségei’ pótlása mellett, még az örök kiváltásra is szerezhetni valamit.

‘S a’ nemzeti nyelv, ezen óriási erejű kapocs kifejlődésünk, önállásunk, ‘s európai nevezetességünk’ ezen lényeges föltétele, nem az alföldön honos-e leginkább? nem itt zeng-e az édes bájú anyai nyelv, míg a bérczek’ aljában idegen hangok sértik füleinket.

‘S a’ mi az ipart illeti: hazánk a’ többi Európától anyagi és szellemi tekintetben elmaradván, műgyárak és kézművek által még egy század múlva is alig vetélkedhetünk Európa’ egyéb előre haladt országaival, ám de szerencsés helyzetünk ‘s földünk’ termékenységénél [370] fogva, nevezetes termesztő országgá lehetünk, gabonánk, gyapjunk és dohányunk nagyobb ipar, ‘s a’ törvényhozás’ czélszerű rendelkezése mellett, évenként milliókat hozhat be. ‘S hova fognak ezek folyni? a’ kopár bérczek közé-e, vagy a’ termékeny alföldre, hol még olly tág mező nyílik a szorgalomnak, hol a’ terjedelmes térekben, ‘s bűzhödt posványokban annyi nemzeti kincs rejtezik?

‘S ha a’ nem nemes is bírhat tulajdont, ha felvirul az ipar és belkereskedés, nem fognak-e külföldi települők is bevándorolni a’ hon’ pusztáira, ‘s nem fogják-e ők szorgalom, ebből eredő vagyonosság és népszám által emelni a’ nemzet’ jóllétét? ‘S nem az alföld-e azon hely, hova illy vándorlások történhetnek? Nem itt fog, nem itt kell-e kifejlődnie ama’ dolgozó, de mégis szabad néposztálynak, melly nélkül nemzet erős, nagy ‘s önállású nem lehet.
Igen, az alföld, tekintsük azt bármilly szempontból, főfontosságú, ‘s így nem lehet érdeketlen a’ nemzet előtt annak ismerése.

Ama’ reményben, hogy többen is fognak találkozni az alföld’ áldott térein, kik példámat követendik, itt közlöm, a’ tiszai síkság’ egyik vidékének ismertetését.

* * *
Az alföld’ nagy részét a’ szőke Tisza hasítja keresztül, mellyen a’ tiszaháti nép nevezetes fa- és gyümölcs-kereskedést űz, az alföldi térekkel. E’ kereskedésnek Szolnok középpontja.

Szolnok Pesttől 11 mérföldnyire fekszik, ott hol a’ Tisza a’ Zagyvával egyesül, most romjaiban is alig látható vára I. Ferdinánd alatt építtetett, ‘s a’ török hadakban nevezetes erősség vala. Szolnok mintegy 11-12.000 lakost számlál, kik kizárólag catholicusok ‘s magyarok. Van itt gymnasium, só és szálfa-raktár, casino stb, miről egyenként lesz szó.

Szolnoknak földesura a’ kir. kincstár, mellyel azonban az urbariumnál kedvezőbb szerződésben áll, ‘s a’ kir. kisebb haszonvételeket is bírja. Ezek a’ tiszai hídból, vásári, mészárszéki, malom ‘s bormérési jogból állanak. Ez utóbbi három, az 1832/6 törv. kihirdetése után, a’ nép élénken kijelentett kívánatára egyeseknek adattak ki álhaszonbérbe, de múlt évi november óta ismét, mint előbb, az elöljáróság által kezeltetnek. E’ jogokért a’ volt bérlők [371] 3.500 ft p. p. fizettek, ‘s a’ város az úrbéri szerződés’ értelmében a’ k. kincstárnak, mindössze 6.000 p. f. ad.

Az elöljáróság egy, évenként változtatható bel- ‘s kül-tanácsból áll, mellynek jegyzőkönyveit egy fő- és két al-jegyző viszi. Úriszék az uraság által rendesen tartatik, az összesítés még meg nem kezdetett, ‘s így a’ telki járandóságok öt, sőt hat helyen is szétszórvák.

Szolnok’ határa, a’ népességhez mérve, igen csekély (20.000 hold), ‘s ennek is nagy része az ácsi Szög és Tenke víz’ áradásának van kitéve, az úrbéri földek igen szép tiszta búzát teremnek. A’ csekély határ nem lévén elegendő a’ szolnokiaknak, ők a’ szomszéd földesuraktól több pusztát bérlenek, mint a’ Tisza’ túl partján fekvő Szandát a gr. Keglevicsektől, ‘s Szögöt a’ szathmári káptalantól; mindkettő vízáradás által sokat szenved, bár az első parttöltéssel könnyen megóvható lenne. Azelőtt Varsány ‘s Palla pusztákat is bírták a’ szolnokiak bérben báró Malonyaytól, mellyek ennek magtalan kihalta után, a’ törvényes örökösödés’ útján, a’ sz. koronára esvén vissza, a’ legközelebb múlt sz. György nap óta magányosoknak adattak ki haszonbérbe. E’ földeken nagyrészt csak a’ szükséges gabona’ s széna termesztetik, ez utolsó czikk néha, ha t. i. a’ Tisza’ árja hamar leszalad, felette bőven terem. Szandán szőlők is vannak, silány, csak a’ szolnoki kocsmákban kelő bort termők. Ugyanott, valamint előbb Varsányon, dohány is termesztetik. A’ juh-tenyésztés igen csekély, valamint a’ barom-nevelés is.

A’ gyapjú’ eladására nézve Szolnokban sajátságos mód divatozik, a’ gazdák egyenként csak kevés, alig 10-20 font gyapjút nyírván, azt a’ város-házához viszik, hol az megméretésre átvétetik. Az elöljáróság az egész, összesen körülbelül 200 mázsára rúgó gyapjúra nézve valamelly zsidóval megalkuszik, ‘s a’ pénzt a’ gazdák közt aránylag szétosztja.

E’ módnak több káros oldala van, például az elöljárói kezeléseknél rendesen történni szokott visszaélések, ‘s azon körülmény, hogy a’ szomszéd falusi gazdák csak többnyire úgy adják át a’ zsidónak gyapjokat, hogy annyit fizessen majd nekik is, mint a’ szolnokiaknak. ‘S így a’ zsidó, ki e’ rovásra nevezetes gyapjútömeget kapott össze, használja az elöljárói kezelést, ‘s mindent elkövet, hogy a’ szolnoki [372] gyapjút minél olcsóbban kapja meg, ‘s a’ vidéken tetemesen nyerhessen.

Szolnokban van egy hat iskolás gymnasium; négy elemi iskola, mellyek közöl a’ zárda mellettiben, ‘s a’ gymnasiumban sz. Ferencz’ rendén levő szerzetesek, egyébhol pedig világiak az oktatók. Van még rajziskola is.

Mint ezekből látható, a’ népnevelésre leginkább a’ sz. Ferencz szerzetbeli atyák ügyelnek. Nem akarom ezen tisztelt rend’ érdemeit kétségbe vonni. Nem tagadni, hogy ők akkor, midőn a’ török iga alatt nyögő, ‘s minden világi jólléttől megfosztott nép csak a’ lelki javakban, ‘s más világi reményekben talált erőt és vigasztalást, jótékony hatással voltak a’ haza’ földnépére, de azt őszintén kimondom, hogy ők — véleményem szerint — az ifjúság nevelésére, még mostani hiányos rendszerünk mellett sem alkalmatosak. — E’ vád súlyos levén, illő, hogy okokkal támogattassék.
A’ tanítóban, hogy az csak némiképp is alkalmatos legyen, hasznos világ-polgárok’ nevelésére, mindenek előtt két tulajdon szükséges, ‘s ezek gyakorlati világ-isméret, ‘s éles ítélőtehetségen alapuló tudás. Nem akarom sérteni a’ tisztelt rendet, de azt ki kell mondanom, hogy e’ két tulajdont, olly szerkezetű szerzet’ tagjainál, millyen a’ sz. Ferenczé, rendesen keresni és kívánni nem lehet.

Ugyanis a’ rend’ szegénysége, ‘s szabályainak inthesi szigorú volta miatt, rendesen csak olly ifjak lépnek a’ zárdába, kiknek a’ napjaikat környező szükség okozta foglalatosságok miatt nem volt alkalmok világ-isméretet, ‘s az iskolai schlendriánnál több tudományt szerezni. — A’ rend’ nevelési rendszere vak engedelmességen, minden világi öröm’ elölésén, theologiai tudományok’ memorialis betanulásán alapulván, a’ növendék csak olly setét fejjel térdel az őt felszentelő főpap elébe, minővel a’ zárdába lépett. Most már ő atya (pater), több az életben nem lehet, sorsa tetőpontját elérte, ‘s így nincs ingere ‘s ösztöne további mívelődésre. A’ szerzet tőle több tudományt nem kíván, hisz a’ grammaticát tudja, több neki nem kell. Láttunk ugyan mind e’ mellett is, itt-ott, egyes férfiakat, kik tudva, hogy örökös haladás az ember’ feladata, követik keblök’ nemesebb sugalltát, ‘s tudományra és mívelődésre fordítják a’ zárda’ csendes nyugalmát, ‘s hogy taníthassanak, előbb magok tanulnak. Ám de az illy jelenetek [373] felette ritkák, a’ tömeg ollyan, minőnek előbb festém.

Ezen előrebocsátottakból könnyen képzelhető, milly karban állhat Szolnokban a’ népnevelés. — Örökös mentség az a’ mostani rendszert pártolók’ ajkain, hogy nálunk, hol olly nyomorultan fizettetik a’ nevelő, a’ népnevelés nem állhat olly jó karban, mint egyébhol. Ez a’ szegényül fizetett világi nevelőkre vonatkozólag állhat csak, ‘s nem a’ papi nevelőknél, kik a’ közállomány által a’ kényelem’ minden nemeivel el levén látva, kissé több gondot fordíthatnának tanítványaik’ nevelésére. ‘S teszik-e ők ezt? Éppen nem. A’ nevelés miben áll? A’ latin versek és prosa’ szajkói betanulásában, mielőtt az a’ gyermeknek megmagyaráztatnék, ‘s a’ buzgóság élesztésében, ‘s örökös imádkoztatásban, melly két dolog felette szükséges ugyan a’ serdülő kereszténynél, de nem olly móddal, mint jelenleg űzetik. Ez által csak külső színeskedést ‘s vallásos tettetést tanul az ifjú a’ nélkül, hogy magába szívná a’ vallásos szeretet ‘s keresztényi erkölcs szent elveit, mellyeknek példák, szorgalmas oktatás és erkölcstanítás általi élesztését rendesen el szokták felejteni a’ jó tanító urak, pedig nekik tudniok kell, hogy a’ pór atya nem azért küldé az iskolába gyermekét, hogy ott diákul tanuljon, hanem hogy legalább annyi ragadjon rá, mennyi jövő életében szükséges, t. i. írás, olvasás, számolás, ‘s a’ hit’ szellemi ismerése, erkölcs, ‘s valódi keresztényi buzgalom. ‘S uraim, ha felfognátok hivatástokat, nem lehetne-e négy év alatt mindezt becsepegtetni az ifjú’ keblébe, nem lehetne-e abba behinteni az erény ‘s vallás’ magvait, melly egyszer föléledve, ott, hol a’ szülő nem végkép rossz (‘s hála az égnek Szolnokban nem az!), megóvná a’ gyermeket élte’ egész ösvényén a’ bűn és elaljasulás’ szennyétől.

Még egy más védoka is van a’ mostani rendszer’ pártolóinak, ‘s ez az, hogy a’ gyermekek nyárban az iskolából szülőik által elvonatván, őket tanítani nem lehet. — Ezen majd mindenütt létező ok, Szolnokban nem állhat meg, mert itt a’ csekély határ kevés kezet kívánván meg, a’ rendes kereset-módok csak izmos férfikarok által levén űzhetők, a’ gyermekek nem vonatnak el az iskoláktól, sőt oda örömest küldetnek.

Mindezek után méltán csodálható, hogy csak olly erkölcsös is a’ szolnoki nép, minőnek [374] azt valóban látjuk. Ők bárdolatlanok és míveletlenek ugyan, de nagyobb bűnt ‘s vétséget ritkán hallani, minek okát én — a’ nép jó lelkületén kívül — azon örvendetes körülményben keresem, hogy Szolnokban a’ pálinkávali visszaélés még lábra nem kapott. [375]

* * *
Mi Szolnok’ vagyonbeli, és kereskedési állapotját illeti, ez inkább szegénynek, mint vagyonosnak mondható, noha alig van az alföldön város, mellyet szerencsésebb kereskedési fekvéssel áldott volna meg a’ természet, mint épen Szolnokot, hol csekély tőkével nevezetes vagyont szerezni éppen nem mesterség, ‘s mind e’ mellett sem virágzik ott a’ kereskedés! Én ennek okát a’ lakosság’ lelkületében ‘s körülményeiben találom.

A’ magyar (értem a’ nemtelen földmívelő magyart) eddig nemigen kedvelte a’ kereskedést, talán azért, mert hiányzott a’ tulajdonjog, ama mindenható ösztön a’ vagyonszerzésre, ‘s hiányzott a’ hely, hova szerzett pénzét bizton letehesse. ‘S e’ kettő nélkül lehet-e inger a’ vagyonszerzésre? Nem leverő-e a’ gondolat, hogy a’ föld, mellyet önpénzünkön szereztünk, egy részben másnak is jövedelmez? Nem leverő-e annak tudata, hogy a’ nehezen ‘s véres veríték közt gyűjtött pénz, az adósok’ ezerszövevényű cseleinek, hosszas pörnek, vagy végelveszésnek lesz kitéve?

E’ nézet mellett, melly talán általánosan az egész honra illik, több helybeli körülmények is gátolják Szolnok’ kereskedése” felvirulását. A’ [385] határ csekély ‘s a’ bérlett földek egyetemben sem teremnek többet, mint a’ mennyi a’ lakosságnak elég, a’ szűk termésből hát alaptőkét gyűjteni nem lehet, hitel nem volt, a’ földre pénzt nem adtak, hogyan lehetett volna kereskedést kezdeni? — Pénz nem volt, ‘s így a’ többség nem használhatván a’ kedvező alkalmat, az egész kereskedés csak néhány egyed’ kezei közt maradt.

E’ mellett a’ szolnoki, mint minden magyar, inkább csak a’ jelennek él, ‘s ha annak szükségei fedvék, inkább henyél, mint hogy kétes, messzefekvő sikerű vállalatokba kezdene. ‘S az illy mindennapi szükség’ fedezésére, sőt a’ mellett némi kis pénz-szerzésre is, Szolnokban sok alkalom nyílik, hol a’ dolgozni akaró az év minden szakában talál munkát.
A’ sóhordás a’ tutajokról, ‘s hajókról fel a’ raktárakba, ‘s a’ fenyűvontatás ezreket eresztenek, a’ kir. kincstárból a’ nép’ körébe, melly nyáron a’ kereset mellett jól él, ‘s ha gazdálkodni tud, télre valót is szerezhet. Nincs hát szükség, nincs inger a’ kereskedésre, ‘s így nem lehet csodálni, ha az fel nem virul.

A’ néhány egyedek által űzött kereskedés fával ‘s gabonával történik leginkább, a’ népé gyümölccsel és kenyérrel. A’ kirsi szállítók évenként százezer fenyőt hoznak le Szolnokba, hova szálfa ‘s egyéb építési faszerek’ vétele végett, az [386] egész vidék központosul, a’ szállító, ki már a’ són is nyert, nemigen hagyja a’ fában heverni pénzét, ‘s ha lehet, azt a’ szolnokiaknak adja el. A’ vidékiek nyáron át, mikor a’ sószállítás történik, nem jöhetvén Szolnokba, őszfelé érkeznek csak favételre, a’ mikor azután némi nyereség remélhető, melly azonban csak néhány egyed’ zsebébe szivárog, az általános jóllét’ emelkedése nélkül, mert a’ lakosság, mint már elébb is mondám, tőkékkel nem bírván, a’ kereskedés’ ezen nemében igen kevés részt vesz.

A’ gabona-kereskedés szinte nevezetes Szolnokban, de itt is csak nemleges szerepet játszanak a’ helybeliek — az eladók többnyire a’ környékbeli földesurak, kik itt mindenkor jó árért adják el termékeiket. A’ szolnoki nép annyit, hogy kereskedést űzhessen, nem termeszt, sőt azt is, mi a’ Pesttel űzött kenyér-kereskedéshez szükséges, másoktól veszi. — Ezen kenyér-kereskedés, fő élelemczikke a’ szolnokiaknak, ugyanis a’ mezei munkákkal el nem foglalt nők a’ bevásárlott gabonából kenyereket sütnek, ‘s azokat kocsin beszállítják a’ pesti héti vásárokra, ‘s az ebből befolyó nyereségből nem csak ön családjokat, de a’ fuvarosokat is táplálják.

Említendő még ama’ kedvező alkalom, melly Szolnokban a’ zab-kereskedésre nyílik, ‘s mellyből néhány egyed tetemes hasznot húz. Ugyanis a’ kincstári sóból több százezer mázsa szállíttatván tengellyel Szolnokról Pestre, e’ végre naponként több száz kocsi jő Pest, Nógrád, Heves megyékből, úgy a’ Jász-Kun kerületekbül Szolnokba, melyeknek tulajdonosai a’ messzeség mellett nem igen hozhatván magokkal zabot, részletes kereskedésre kedvező alkalmat nyújtanak. — Ezen só-szállításban a’ szolnokiak is résztvesznek; a’ fuvarbérből nem csak adójokat tisztázzák le, de a’ felett némi csekély összveget is szereznek.

A’ zsellérek a’ sóhordásból élnek leginkább, melly szinte nyáron át, történik, midőn a’ Só a’ hajókról, ‘s szálakról a’ mázsára, ‘s innen vagy a’ pajtába vagy a’ kocsikra hordatik. E’ munkánál egy ember naponként 2-8 huszast is megkereshet. A’ szálfavontatást, a’ Tiszáról a’ partra; innen a’ máglyákhoz az újvárosiak végzik, kik e’ tekintetben szerződésben állnak, a’ kir. kincstárral.

Mi a’ mesterséget, bolti kereskedést illeti, ez utóbbi felette csekély, — mivel a’ vagyonosabbak többnyire Pestről hozatják meg a’ szükséges czikkeket. A’ vásárok is silányok, ‘s majdnem [387] néptelenebbek a’ héti vásároknál, mellyekre felette számos zsidó ‘s vidéki pórnép gyűl össze. A’ mesterségek, az első szükségű durva kézműveket kivéve, nemigen virágzanak, részint a’ mesterek’ ügyetlensége, részint Pest’ közelléte miatt. Az újvároson a’ kincstár téglát is égetett ‘s zsindely is készíttetik, a’ várromok közt pedig salétromégetést űz Szolnok’ egyik vállalkozó kereskedője.