A szolnoki festők a festőtelepen, összeadott kisebb képeik árából s a régi vár megmaradott romjaiból, a telepüket határoló Zagyva partjára tornyot építettek, amely ebben a számunkban, képben látható.

A falba először üvegbe, aztán bádogtokba bezárták az alapító, pergamentre írott levelet, aminek Olgyay festette meg az iniciáléit.

Miután a városból, a várból összehordottak minden követ, asztalokul és padokul súlyos fedőlapokat, ablakrom-boltívül a régi Szentháromság kődongáit, a baloldalon álló magános kaktusz alatt levő posztámentumot a szomszédos Rákóczi községnek Rákóczi vadászkastélyából, br. Pongrácz, a kiérdemült építész megépítette a romot, amely most a városnak a művészteleppel együtt egyik, azaz jobban mondva, egyetlen érdekes részlete. Az alapító-levél végén „marháról” lévén szó: ezek alatt az egy-egy darab 1, 2, 10 és 20 filléres értendő, amelyeket a levél tokjába, súlyos légzáró nagy pecsétek alá elhelyeztek.

Az ékesnyelvű alapítólevél így szól:

Zónuk várat és várassát tewrewkektül, az Úrnak 1695.-ödik esztendejében visszafoglalvánn, eleintén labantzok, továddabb a kurutzok, ismég salétromosok, későbbet az sóstisztek, végezetül peniglen az 1902-dik esztendőkben: képíró mívészek szállának meg. Az kiknek szeredárja, a midőn Vallás és közoktatásügyi Ministeriúmokban bizonyos Wlassits Gyula nevezetű, utánna peniglen bizonyos Berzevitzy Albert nevezetű kedjelmes főministerek uralkodnának; Zónukon Lippich Gusztáv főispány úr Eő Kigyelme, a Ministeriomokban peniglen Lippich Elek, avagy keölteői ragadván nevén: Kadocha keépző-mívészeti tanátsos Úraink valának.
Nem külömben az 1902.-ik esztendőkben Zónúkra telepített képíró-mívészek segítségekre, valamelyes képzeőmívészeti-társulat is alakulna, az kinek praesese Kohner Adolf milliomos doktor urunk, sekretariusa peniglen, bizonyos Gruber Béla avagy József nevű városi anonymus Feőjegyzeő volna.
Az 1902.-ik esztendőkben Zónuk-i várbann képíró-mívészeknek tizenkét pingáló-műhelyek is épülének; holott bizonyos Kőrössy Lajos doktor nevezetű, fukar természetű fiskális direktorjuk lévénn — mind az mívészek, legkivált az „Altsi”-nevezetű, Tisza foljóbéli szigeten fojtatott vadászatukból élnének és táplálkozának.
Ugyanezen időkben, az megszálló képíró-mívésztársaságnak tagjai, bizonyos Ladislaus Hegedűs, Adolphus Fényes, Dániel Mihalik, Franciscus Olgyay, Alexander Bihari, Carolus Pongrátz, Ludovicus Szlányi, Antonius Szirmay et quidem Ludovieus Zombory nevezetű páterek valának, akik mellett, qua minorum gentium, bizonyos Andreas Freeskay, Antonius Illés, Wilhelmus Nagy, Alexius Falus, Tiborcius Pólya, Sámuel de Börcsök et quidem Desiderius de Kondor fráterek adoktálának.
Történt peniglen, hogy Franciscus és Dániel páterek, altsi vadászatokból egy ízben megtérvén, hűsítő friss italokra feöleötte megszomjúhozának.
Minthogy peniglen műhelyekben pintzéjük nem vala, annak okáért elhatározzák pingáló mesterek, hogy Zónakvár eősreégi keöveiből Zagiva folyó partján fekveő várnak, im ezen szegleténn, pintzét, pintze tetejében penig messzilátó borozót építtetnének.
Igy épüle ezan romladék bohém társaságunk erejéből, az kinek plánum-készítteő rajzolója Andreas Frecskay, építő pallérja penig Carolus Pongrátz tájképíró-mesterek valának.
Itt az írás: forgassátok és gondoljatok reánk, kik mindazonképpen mint tik: vígak, bohók valánk. Reánk és az elmúlásra, vezető halandók, kik ezen írásokat és képeket összves megmaradott és tsengő, fojó pénzben befalazott marháinkkal edjütt im megtaláltátok, olvassátok és látjátok. —