Tücsök & Blogár - 016

 Deák Ébner Lajos (1850-1934): Szolnoki múzeum udvara 2014. máj. 15.

A festmény a Virág Judit Galéria és Aukciósház 46. aukcióján bukkant fel a 156. tételként. Érdekes példája a címadásnak. Ezt ugyanis a festő nem adhatta művének. A Damjanich Múzeum ugyanis a következőket közli múltjáról honlapján: "Sokévi várakozás és szervezőmunka után [...] társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület. 1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület)." Ekkor a festőművész már majdnem tizenegy hónapja nyugodott a (budapesti, Fiumei úti) temetőben. Továbbá: "Az intézmény 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét. Ugyanebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is." Deák-Ébner Lajos tehát nem is sejthette, hogy a festményén látható szállodaépület egykor egy múzeum otthona lesz. A címet (pontosabban: ezt a címet) tehát csak valamikor 1952 után kaphatta az alkotás. Ez azonban semmit sem von le az értékéből — még a címéből sem. Az is sejthető, hogy a címet nem a galéria munkatársai adták, hiszen az épület mai látványába elég nehéz belelátni ezt az állapotot. A festmény ugyanis azt a kort ábrázolja, melyet egy 1882-es hírlapi cikk így ír le: "A Magyar Király szállodából a trágyát tegnap délelőtt két szekéren hordották kifelé. Az épületben van a Takarékpénztár, a Kaszinó és többek magánlakása, s így méltó megbotránykozást keltett az eljárás. Azt mondanók: legyen meg mindenkinek az ő ízlése szerint, ha nem tudnók azt, hogy a rendőrség épp ez épület átellenében hivataloskodik, s mégsem látja, s tiltja be ez undort gerjesztő anyagnak nappali hordatását, mely a léget megfertőzi, és a járókelőkben undort gerjeszt. Ezt a trágyát éjjel is lehetne hordatni." (Deák-Ébner ekkortájt festette legtöbb szolnoki vásznát.)
A festmény — melyet a "blogger" látott már szolnoki szegen lógni — 2014. május 19-én 18 órakor, a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén (Budapest Kongresszusi Központ Pátria terme) "kerül kalapács alá". Jó lenne ismét (és végleg) szolnoki szegen látni. S legjobb helye abban az épületben lenne, melynek múltját megörökítette.
Utóirat:
Többek megfontolandó véleménye szerint a kép mégsem a szolnoki Damjanich Múzeum épületét ábrázolja.
Például: a képen egy emeletet látunk, a Kossuth tér 4. szám alatt álló épület pedig (mint én is tudom) eredetileg is kétemeletes. Nem (egészen) győztek meg. Szerencsére senkit nem tudtam "rávenni" a vásárlásra, így sajnos nem szolnoki szegen fog lógni a kép.

 Az első szolnoki fénykép a HistoryPin-en! 2014. ápr. 2.

HistoryPin a látogatók által feltöltött képeket kapcsolja össze a Street View látványával.
Az első ilyen szolnoki  fénykép itt látható.
A feltöltött régi kép készítésének helyét megkeresve beilleszthetjük a mai utcaképbe.
Ennek az 1940 körül készült családi fotónak a hátterében a szolnoki színház épületének akkori állapota látható.
Az alsó sorban lévő csúszkával állíthatjuk az átláthatóságot. A fenti menüsorra kattintva megnézhetjük a régi fényképet nagyobb méretben, s láthatjuk a hozzá fűzött adatokat is.
 A fenti kép helye a HistoryPin-en:
http://www.historypin.com/map/#!/geo:47.172406,20.196182/zoom:16/dialog:225478/tab:streetview/

 A tiszaderzsi Lossonczy-kastély 1933-ban és napjainkban 2014. jan. 27.

A tiszaderzsi Lossonczy kastély (szakszerűbb megnevezéssel: kúria) 1933-ban, az Ellopott szerda (címváltozatai: Falusi lakodalom; Der Liebesfotograf; Der Gestohlene Mittwoch) című játékfilm képkockáján.
A kastély 2011. okt. 19-én. Fotó: Kósa Károly.
A kastély a film egyik képkockáján (az egyik főszerepet játszó Rózsahegyi Kálmánnal) és ugyanaz a részlet 2011-ben.
A film forgatásának másik Jász-Nagykun-Szolnok megyei helyszínéről lásd Telegdy Lajos Az „Ellopott szerda” hangosfilm felvételei Törökszentmiklóson című írásának képekkel kiegészített digitalizált változatát honlapomon!

 Szoborsorsok: Lenin és elvtársai 2014. jan. 27.

Újrahasznosítás valahol Oroszországban. Fotó: Yuri Abramochkin/Moszkva.
Az egykor a szolnokin Városháza dísztermében látható szobrok (F. Bede László – Nagy István, 1969.; Tóth Ferenc – Simon Ferenc, 1961.;  Keskeny János – Meszes Tóth István, 1969.; Hoksári János – Nagy Eszter, 1969.) közül 1995-ben „ők” az udvaron vártak sorsukra.
Lenin-szobor a Bábaképző pincéjében, 1995-ben.

Régebbi bejegyzések Kezdőlap Újabb bejegyzések