A festmény a Virág Judit Galéria és Aukciósház 46. aukcióján bukkant fel a 156. tételként. Érdekes példája a címadásnak. Ezt ugyanis a festő nem adhatta művének. A Damjanich Múzeum ugyanis a következőket közli múltjáról honlapján: "Sokévi várakozás és szervezőmunka után [...] társadalmi összefogással 1933. május 2-án megalakult a Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület. 1934. november 11-én az egyesület nyilvános díszközgyűlést tartott, s ekkor nyitotta meg kapuit a közönség előtt Szolnok Város Közkönyvtára és Múzeumi Gyűjtőhelye (a mai Táncsics Mihály út 1. számú épület)." Ekkor a festőművész már majdnem tizenegy hónapja nyugodott a (budapesti, Fiumei úti) temetőben. Továbbá: "Az intézmény 1952 végén vette használatba a jelenlegi, Kossuth tér 4. szám alatti műemlék épület egy részét. Ugyanebben az évben vette fel Damjanich János honvédtábornok nevét is." Deák-Ébner Lajos tehát nem is sejthette, hogy a festményén látható szállodaépület egykor egy múzeum otthona lesz. A címet (pontosabban: ezt a címet) tehát csak valamikor 1952 után kaphatta az alkotás. Ez azonban semmit sem von le az értékéből — még a címéből sem. Az is sejthető, hogy a címet nem a galéria munkatársai adták, hiszen az épület mai látványába elég nehéz belelátni ezt az állapotot. A festmény ugyanis azt a kort ábrázolja, melyet egy 1882-es hírlapi cikk így ír le: "A Magyar Király szállodából a trágyát tegnap délelőtt két szekéren hordották kifelé. Az épületben van a Takarékpénztár, a Kaszinó és többek magánlakása, s így méltó megbotránykozást keltett az eljárás. Azt mondanók: legyen meg mindenkinek az ő ízlése szerint, ha nem tudnók azt, hogy a rendőrség épp ez épület átellenében hivataloskodik, s mégsem látja, s tiltja be ez undort gerjesztő anyagnak nappali hordatását, mely a léget megfertőzi, és a járókelőkben undort gerjeszt. Ezt a trágyát éjjel is lehetne hordatni." (Deák-Ébner ekkortájt festette legtöbb szolnoki vásznát.)
A festmény — melyet a "blogger" látott már szolnoki szegen lógni — 2014. május 19-én 18 órakor, a Virág Judit Galéria tavaszi árverésén (Budapest Kongresszusi Központ Pátria terme) "kerül kalapács alá". Jó lenne ismét (és végleg) szolnoki szegen látni. S legjobb helye abban az épületben lenne, melynek múltját megörökítette.