A „főhadiszállás” Bánhalma volt, ahol gróf Nemes János és felesége, Csáky Natália magyaros vendégszeretettel fogadta a vendégeket, név szerint: „gr. Szapáry Gyula ő excellentiáját nejével és leányával, Emmy grófnővel, özv. gr. Csáky Kálmánnét leányaival, Erzsi és Ily comtessekkel, gr. Szapáry Györgyöt nejével, Magyary-Kossa Gézát és nejét, Sickingen grófnőt, továbbá gr. Waldeck György és Frici, Szűts András, Magyary-Kossa Béla, Ödön és Pál, Végess Árpád, Borbély György és Gábor urakat”.

Az első napon még háttérbe szorult a sport. Így is — tudatja a krónikás — „szép és regényes volt a jövendőbeli tomaji kastély cserjés és fenyves parkjában a fácánozás: 66 darab kakas, mellettük a legnagyobb ellenségük, 3 nagy róka volt az alig másfél órás vadászat eredménye”.

A társaság Molnár uradalmi igazgató tomaji asztalánál értesült a hírről, hogy a kunhegyesi cigányzenészek már hangolnak, így hamar indultak vissza Bánhalmára.

A vadászat napjaiban ülte születésnapját a háziúr, és ez alkalomból ifjú sógorasszonyai meglepték őt és a kompániát egy Csáky Ili grófnő tollából származó kis színdarab előadásával. A szerző szép tapsokat ért el a csalódott leány szerepében, Sickingen grófnő és Csáky Erzsi comtesse precíz előadása szintén nagyban hozzájárult a darab sikeréhez.

Ezután néhány élőkép következett. Az „Egy gyermek álmá”-ban a fiatal háziúr, Lacika alszik az ágyában csendesen, körülötte a három comtesse angyalokat jelképezve ábrázolta a kisfiú álmait.

Kis közjáték — gróf Waldeck György cimbalomjátéka — után egy kocsmai jelenet tárult a szemek elé: Ili grófnő — ki az előbb úgy beleillett az angyalok szerepébe — most az aranyosi csárda borivójában, makra pipával a szájában, egy liter siller mellett búsan húzatja, hogy „Az angyalok is azt mondják, odafent az égbe’, uram, ezt a jó borivót vegye kegyelmébe…” Erzsi comtesse szép csaplárosnéként töltöget a szomorkodó betyár poharába, Sickingen grófnőnek pedig öröme telik a nyalka legényben, és szívesen hozza a bort a kedves vendégnek.

„Hit, remény és szeretet”-tel, egy igen szép látvánnyal záródott az élőképek sora, hogy aztán megkezdődjék a tánc, olyan kedvvel, melyen nem fog ki még a hajnal sem.

Magáról a vadászatról nem tudunk meg ilyen sokat, csak azt, hogy 2300 nyúl esett áldozatul, s a Keglevich grófok tüntették ki magukat legjobban. Ketten 515 nyulat lőttek, ebből György gróf az egyik napon 154-et puffantott le 160 patronnal.

A vadászatokra a háziasszony is rendesen kikocsizott a comtessekkel, hogy a paphalmi borházban jobbnál jobb étkekkel várhassa vendégeit. A kitűnő tomaji borok mellett rendesen elidőztek a vadászok az esti órákig, úgy, hogy csak a szürkületben tért vissza a hosszú kocsisor Bánhalmára, ahol többnyire az éjjeli órákig maradt együtt a társaság.
„Így teltek el a szép napok Bánhalmán — zárja sorait a krónikás. — Öt teljes nap kivadászhattuk és kimulathattuk magunkat, mégis mindnyájan csak azt sajnáljuk, hogy már utána vagyunk a gyönyörű mulatságoknak!”