Kósa Károly PÁSZTORÜNNEP SZOLNOKON |
1935-ben egy idős juhász, Farkas Gábor
elhatározta, hogy összekürtöli "kollégáit" egy ünnepi alkalomra.
Elgondolásának megvalósításához társakat is talált Szintay-Major József
és a szolnoki Blahó József személyében. Valószínűleg a tárogatót is
mesterien kezelő Blahó személye volt döntő abban, hogy a Nagykunsági
Pásztortalálkozó helyszínéül Szolnokot választották. Az öreg juhászok
bejárták a fél országot, hogy propagálják a találkozót, s szentül
hitték, hogy több ezren sereglenek össze kies hazánk
pásztor-társadalmából. Fővédnökül roffi Borbély György főispánt,
védnökül dr. Tóth Tamás polgármestert és vitéz Kenyeres János karcagi
országgyűlési képviselőt nyerték meg. A nagyszabású terv szerint 1935. szeptember 22-ike délelőttjén az ünnepség résztvevői teljes díszben felvonulnak a plébániatemplomba, ahol szentmisét hallgatnak. Utána a menet kivonul a Móric-ligetbe (a mai Tisza-ligetbe), ahol a pásztorharangok, kolompok és csengők jeladására a pásztorok négyes szövetségének eskütétele következik. A nagykunsági pásztorok ugyanis négy csoportot alkotnak: csikósok, gulyások, juhászok és kondások. Ez a négy pásztornép Szolnokon megalakítja a szövetséget, s egyben fogadalmat tesznek, hogy minden év június 18-án szentmisét hallgatnak a tartózkodási helyükhöz legközelebb eső templomban, továbbá, hogy minden évben megtartják az országos pásztornapot.  Utána már a szórakozás kezdődik, melyet ebéd vezet be 12 óra tájban a Móric-liget fái alatt. A szabadtűzön pásztorok főzik az ízletes és zamatos ételeket, a marhagulyást, birkapörköltet, juhhúsos kását, báránytokányt, borjúpörköltet, malacsültet és pirított lebbencslevest nagy kondérokban, s adagját 50 fillérért tálalják fel a közönségnek kis fényes bográcsokban. Az eredetiséghez tartozik az is, hogy a bográcsokhoz nádvillát adnak. Akinek ez az ízletes és zamatos magyar étel nem tetszik, az étkezhet a helyszínen felállított lacikonyhákon is. Az ebéd után jön a pompás, tüzes kunsági bor, melynek hangulatában pásztorjeleneteket adnak elő, majd a szórakozás csúcspontjául bemutatnak egy csikós-lakodalmat, amely hétfő reggelig fog tartani.  Az ünnepség azután a szép terveknek megfelelően kezdődött. Öt-hatszáz napbarnított arcú, szakállas juhász, subás gulyás és csikós, pruszlikos, aranyozott sulyomkoszorús lány vonult végig a városon. Ezzel komoly érdeklődést váltottak ki, s a népvándorlás egész nap tartott a Móric-liget felé. A ligetben falusi specialitásokat árusítottak a földre terítve, vagy kis asztalokon: árvalányhaj, sulyomkoszorú (méregdrágán, 1 pengőért), gyümölcsök, frissítők. Szerencsejátékot is lehetett játszani: egy gyűrűvel az üveg nyakát kellett elkapni. Közben lobogó tüzek felett készültek az ételek. A kellemes forróságban folyt az ital, szólt a zene, kezdődtek a táncok.  A pásztornap neves vendégeket is vonzott. Budapestről Szép Ernő, a lírai hangulatok mestere, Paulini Béla író, újságíró, a Gyöngyösbokréta mozgalom alapítója és Dallos Sándor, a Munkácsy-regények későbbi megírója volt kíváncsi a rendezvényre, de mindent végignézett, késő estig jelen volt az Arthur Sacher néven említett osztrák író, azaz Artur Wolfgang Ritter von Sacher-Masoch (művésznevén Michael Zorn) is. A korabeli sajtó igen lelkesen számolt be a készülődésről, ám a megvalósításról hűvösebben szólt. Úgy tűnik, hogy az idős pásztorok kezdeményezése nem váltotta be a vérmes reményeket, így (akkor) el is maradt a folytatás. |
 |
| A fenti szöveg 2005. aug. 28-án hangzott el a Magyar Rádió szolnoki szerkesztőségének Múltidéző című műsorában. Azóta ezt az eseményt tekintik előzménynek az évente megrendezett Szolnoki Gulyásfesztivál szervezői. |
| Kezdőlap | Irományok |