| |||||||||||||||||||||
1939. június 18-án
Szolnokra látogattak a Magyar Ex Libris Gyűjtők és Grafikabarátok
Egyesületének vezetői és tagjai. A jó hangulatú eseményről szerény kis
verses füzetben emlékeztek meg a vendéglátók. Segítségével idézzük fel
azt a régi szép napot.
"Felvirrada végre — a dicső nap hajnala!" amikor a "MEGE" — messzire utaza… Ezekkel
a sorokkal kezdődik a „MEGE”, vagyis az 1932-ben alakult Magyar Ex Libris Gyűjtők és
Grafikabarátok Egyesületének 1939. június 18-i látogatásáról
szóló, stencilezéssel készült verses füzetke. Az 1932-ben alakult
egyesület elnöke Lyka Károly, alelnöke Arady Kálmán, főtitkára
Pinterits Tibor volt. A főtitkár „megfújta a kürtöt”: … Összeverbuválta — a sok "MEGE" tagot, művészt, meg grafikus — kicsit is meg nagyot… A
versezet bevezető sorai az utazók névsorát adják, az indulás
nehézségeivel, szólnak egy albertirsai megállásról, majd — az olvasók
felcsigázása után — a megérkezésről: …Ez volt oka-foka — hogy későn érkeztek, ámde hál Istennek — újból megéheztek, így a szolnoki ser — meg nem melegedett, kiflibe sült kolbász — meg nem szégyenkezett. Ez
utóbbi sor talán még a hot dog-történet kiegészítését is megköveteli.
Az egyik helyi lap cikke szerint ugyanis: „A nap szenzációja Lehóczky
Mihály pékmester új találmánya, a sóskiflibe besütött debreceni volt.
Ennek receptjét magukkal vitték a fővárosba.” Mikor már jóllaktak — kimondta a "MEGE", "A szellem sem kutya — gyerünk műteremre!"
A
grafikabarátok, köztük alkotók, művészettörténészek — Arady Kálmán,
Drahos István, Nagy Árpád, Révész Kornél, Kmetty Ferenc és mások —
jövetelének fő célja a szolnoki Művésztelep, az alkotók meglátogatása
volt. Erről jó adag kajánsággal írnak a szerzők: Valahány műtermet — végigjártak hévvel, bírálgattak sokat — kicsi és nagyképpel, Patay Miskától — emlékeket szedtek, áldozatul esett — nagy halom fametszet. Ám Zádor óvatos — egyenkint mutatja, meg is maradt néki — mindegyik darabja. Chiovini Feri — tetszett szintén nagyon, csak az volt a hiba — igen nagy a karton. Borberekinél meg — az is öreg hiba, hogy a kis-plasztika — bent volt a kaszniba! Minthogy pedig Révész — szeget vert a falba, nem vihettek többet — emlékül titokba...! A szakmai eszmecsere után városnézés következett, melyből a vendéglátóhelyek „tesztelése” sem maradhatott ki: Az "Arany Hattyú"-ban — ettek jó ebédet, aztán pihenőként — a várost nézték meg. Megtisztelték közben — dr. Elek Pistát, de a feketét már — a "Tiszá"-ban itták. Keveset pihentek — és alkonyat tájba, mindnyájan robogtak — a Kerekes házba.
Elek
István a város főorvosa, Kerekes Sándor helyettes polgármestere (egyben
a látogatás szervezője s az egyesület aktív tagja) volt, s most már
elárulhatjuk: az idézett sorokat „Kerekes gondolta, Elek meg faragta,
Patay rajzolta”. A szolnoki Verseghy Könyvtár helytörténeti
gyűjteményében található szerény füzetkébe ragasztott melléklet Patay
Mihály pompás metszete, mely Szolnok város Tisza-parti látképét nyújtja.
Végezetül térjünk vissza a Kerekes-portára: Most lett csak vigasság — elállt szeme-szája, udvaron a "MEGÉ"-t — hosszú asztal várta. Terített asztalon — teli tálak sorba, rajta hideg húsok — hatalmas halomba. Roskadozó asztalt — gyorsan körülülték, a sok ennivalót — hamar eltüntették. Ki éhes gyomrába — ki meg tarisznyába, mert az ennivaló — nem vala elzárva… Kedv is kerekedett — olyan, hogy rakéta, ehhez csak kicsike — zöld leveli béka… Most kezdődött volna — igazi mulatás, melyhez tatárjárás — szelid kirándulás. Ki tudja mi lett vón — duhajkodás vége, és szegény autóbusz — hogy jutott vón révbe? De hát a főtitkár — háznak jó barátja? felhívta a "MEGÉ"-t — haza indulásra. Mielőtt az elmék — elborultak volna, fel is cihelődtek — a nagy vándorútra. Vendégek elmentek — háziak maradtak, kedves emlékével — egy kellemes napnak! |
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
| Kezdőlap | Irományok |
