Herman Ottó (1835–1914), a kiváló természettudós, néprajzkutató nevével szinte „összeforrt” kutyájának neve. Ebből azt gondolhatnánk, hogy Csóri, a hűséges eb szinte egyszerre született később nevessé vált gazdájával. Még a Herman Ottóról szóló irodalomból is ilyesmire lehet következtetni. Pedig az eb „biográfiájáról” tulajdonosa levelezéséből elég sokat megtudunk. 1888. november 24-én keltezett levelében írta: „A mi a Csóri kutyát illeti, az mindenesetre elsőrangú eb lesz. Tüzes s mégsem szeles, játszva tanúl, kitűnő orrú s csak azt sajnálom, hogy fürjeken nem vezethettem be alaposan, így a tulajdonképeni befejezést majd csak tavaszkor, egy éves korában éri meg.” Csóri tehát 1888 tavaszán jött a világra. Ezt közvetve egy szolnoki újsághír is megerősíti, de újabb információt is ad. Előbb azonban tegyünk egy kis kitérőt!

Herman Ottó gyakran járt vidékünkön. 1885 nyarán Szolnokon és Tószegen gyűjtött anyagot a magyar halászatról szóló művéhez. 1893-ban Karcag és Túrkeve határában, 1898-ban Szandaszöllősön tanulmányozta a pásztoréletet. 1889-től 1892-ig Törökszentmiklós függetlenségi párti országgyűlési képviselője volt. A Tiszafüred és Vidéke Régészeti Egylet tiszteletbeli tagjává fogadta, s jelen volt Tass és Szabolcs vezér füredi emlékoszlopának 1896. évi avatásán is. Biztosan tudjuk, hogy megfordult Abádszalókon, Tiszagyendán, Tiszaroffon, s még ki tudja mikor, hány helyen.
Az utolsó magyar polihisztor — ahogy találóan nevezték — szolnoki látogatásairól már írtam honlapomon. Azt is tudjuk, hogy a felesége és apósa egy időben Szolnokon élt. Borosnyay Kamilla részt vett a helyi közéletben, Borosnyay László negyvennyolcas honvédőrnagyot pedig a szolnoki honvédemlék felállításának kezdeményezőjeként tartjuk számon.

Herman Ottó Csóri kutyával Forrás: Herman Ottóné: Eresz alatt. Bp. 1897.

Herman Ottó 1888. február 19-én a szolnoki városháza dísztermében tartott felolvasást Tudomány és hétköznapi élet címmel. A nagy sikerű előadás után abban a „Fehér ló” vendéglőben adtak tiszteletére vacsorát, melynek helyén ma a Verseghy Könyvtár épülete áll. A fentebb említett újsághír szerint itt találkozott (a közelebbről meg nem nevezett) Kovásznay úrral, aki egy tiszta fajú vizslakölyköt ígért neki. A szolnoki ismerős betartotta ígéretét, s a kutyust később átadta Kreutzer Balázsnak, a tudóst meghívó Ipartestület elnökének, ki a vizslát elszállíttatta Budapestre. A kísérőlevélben tréfásan megjegyezte, hogy a kölyökkutya nem afféle „új nemes”, hanem vitathatatlanul kékvérű. Erre Herman Ottó a következő humoros levélben válaszolt: »Szolgáljon becses tudomására, hogy a 'régi nemes' szerencsésen megérkezett, és ma a Damjanich utca összes fajbeli nemességének üdvcsaholása mellett a 'Csóri' nevet kapta. Keresztkomául fel volt kérve Tyras, a 'deutscher Reichshund'. Ami múltkori levelében az új nemességre tett példálózgatását illeti, arra nézve a genealogiai társulatot kértem föl bíróul, mely minden kétséget kizáróan azt ítélte, hogy 'Csóri' régi nemes, amennyiben kutyabőrét őseitől örökölte.«

A jeles eb tehát valószínűleg Szolnokon vagy közelében született bele (kutya)bőrébe, de mindenképpen szolnoki segítséggel jutott Herman Ottó birtokába, s — mint leveleiből tudjuk — maradt még évekig hűséges társa.