Szalay József Tiszavárkonyban született 1830. szeptember 15-én. „Szüleim közép vagyonú, nemes származású, mívelt emberek voltak. Kis koromban N. Abonyban laktunk. Ott éltek Ruttkay Józsiék is. Az ő neje Kossuth Lajos nővére, Kossuth Luiza volt. Mivel Ruttkay apám unokatestvére volt, atyafiságos, bensőséges barátságban éltünk velük” — emlékezett idős korában Szalay József. Később Nagykőrösre, a piactéri „Palotá”-ba, a város első emeletes magánházába költözött a Szalay-család. József Kőrösön, Kecskeméten tanult, Pozsonyban filozófiát hallgatott és megtanult németül.

Még 18 éves sem volt 1848 áprilisában, mikor szülei engedélyével belépett az alakulni kezdő honvéd hadseregbe. Részt vett a délvidéki harcokban, majd decemberben szabadságolták. Hamarosan Debrecenbe ment, s magánál a honvédelmi miniszternél érdeklődött zászlóalja holléte után. Mészáros Lázár így válaszolt neki: „Mindegy a hazát akárhol szolgálni, csak jól kell szolgálni. Menjen Gyulára, s jelentkezzék az alakuló vadász zászlóaljnál!” Már hadnagy volt, amikor 90 ezer forintot kellett Mezőtúrra vinnie az ellenséges hadakon keresztül. A pénzt szerencsésen kézbesítette Aulich tábornoknak. Később a Felvidékre rendelték századával. Bártfa mellett táboroztak 1849. július 19-én, midőn hírt kaptak arról, hogy előőrsüket kozákok támadták meg a zabovai szorosban. Azonnal a szorult helyzetben lévő bajtársak segítségére siettek s szembeszálltak a túlerővel. A hős hadnagy lándzsaszúrást kapott a jobb oldalán, nyakára két csapást mértek karddal, s a jobb kezét is összevagdalták. Hónapokig feküdt az eperjesi kórházban. A jobb karját könyökig le kellett vágni, bal kezén csak három ujja maradt, s meglőtt lábcsontjai is rosszul forrtak össze.

Tolókocsiban tért vissza Nagykőrösre, ahol meg is házasodott. Vay Sarolta, a Vay Sándor néven író grófnő így jellemezte ezt az időszakot: „Soha annyi béna, csonka vőlegény nem állt az oltárok előtt, mint az ötvenes években. De ezekre a hiányokra vőlegény, menyasszony büszkék voltak, hiszen a hazának adóztak vele.”

„Összevagdaltatásának” ötvenedik évfordulóján fényes ünneplésben részesítették. 1908. június 25-én távozott az élők sorából. A nagykőrösi református Öregtemetőben nyugszik. A szabadságharc 150. évfordulója alkalmából szép könyvben adta közre emlékiratát a nagykőrösi Arany János Múzeum.