Abonyi Lajos — családi nevén Márton Ferenc — 1833-ban, a Zagyva völgyében fekvő Kisterenye községben születik e világra. Apja, Márton Lajos örömmel jegyzi be naplójába: „Neveljen belőle a jó Isten becsületes embert!” A palóc faluból öt évvel később a kies cserháti Gombára költöznek. 1844-ben „Nagy-Abonyban” vásárol birtokot Márton Lajos. Ez az alföldi település lesz Abonyi Lajos otthona, ahonnan hosszabb időre sosem távozik el. Írói nevét is innen veszi, apja keresztnevével megtoldva.

Elemi ismereteit a szülői háznál szerzi Abonyi Lajos. A gimnázium alsó négy osztályát Kecskeméten végzi. „Remek város ez a Kecskemét” — írja emlékezésében. Itt ismerkedik meg Jókaival. Színielőadást is itt lát először. Jókai új világot teremt a „hírös városban”, s az eszmélő gyermek mohón szívja magába ennek levegőjét. Ő is szaval, műkedvelőst játszik, mint Jókai. Rajzolni is tanul tőle. A nagy író révén ismerkedik meg a vándorszínészként Kecskemétre vetődő Petőfivel.

1845-ben Pestre viszi apja, ahol retorikát és poétikát hallgat az akkor nagyhírű lutheránus főiskolán. Tanulótársai csodálattal néznek a tömzsi fiúra, aki nemcsak a legjobb diák, de a legjobb szavaló, s írásbeli gyakorlata is kimagasló. Már ekkor él-hal az irodalomért. Jeles íróink közül többel megismerkedik, lesi-várja újabb műveiket. A Pestre került Jókait is felkeresi, s a tőle kért verset szavalja az évzárón.

1848-ban visszatér Kecskemétre. A református főiskola hallgatóiból egész kis akadémiát szervez. Kézzel írott lapocskát is szerkesztenek. A márciusi napok azonban szétszórják a tanulóifjúságot. Ő is hazamegy Abonyba, de a szabadságharc hamarosan fegyverre szólítja, és mozgó nemzetőrként vesz részt a táborozásban. A nemzetőrség feloszlatása után Abonyban és Tiszasülyön, apja zálogos birtokán tartózkodik.

1864-ben megházasodik. Egyetlen gyermekük 1876-ban születik. Ugyanebben az évben hívja fel az apa figyelmét az áradás által kimosott laposhalmi leletekre egy tószegi parasztember, bizonyos „Obora uram”, s a fiú, Márton Lajos fogja majd két évtizednél tovább kutatni az akkorra világhírűvé vált lelőhelyet.

Gazdag írói munkásságát elismerve 1867-ben tagjai közé iktatja a Kisfaludy Társaság, majd 1876-ban a Petőfi Társaság. Az eddigi beszélyek, elbeszélések, regények mellett színpadi művek kerülnek ki tolla alól. A betyár kendője című népszínművel aratja legnagyobb sikerét.

Írói ars poeticáját egyik regényhőse szájába adja: „népéletünket, sajátságainkat, szokásainkat eredeti alakjaikkal, azokat a mosolygó jeleneteket, melyeket a civilizáció lassanként elnyel, kiszorít, szeretném én megörökíteni sajátságos eredetiségökben, de úgy, hogy még századok múlva is megérezzék azokról az alakokról, a tájról, a légről, a legkisebb részletről, hogy az mind a mi népünk világa”.

Deresedő hajjal is termékeny képzelettel szövi meséit, amikor 1898. április 28-án, 65 éves korában elragadja a halál. Szeretett városa nagy tiszteletadás mellett temeti. Szobrot állítanak emlékére, majd a teret, s a város múzeumát is róla nevezik el. Irodalmi örökségét a Révai testvérek gyűjtik össze: 1907-ben kiadják húsz kötetre rúgó életművét.