A tiszakürti és nagyrévi méregkeverők
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/66. 1929. aug. 18. p. 2-3.)

A szolnokmegyei méregkeverési bűnügy nyomozását még mindig folytatatják Tiszakürtön és Nagyréven. A csendőrség kutatása ismét tíz gyanúsított ellen szerzett bizonyítékokat, és így hat tiszakürti és négy nagyrévi lakost letartóztattak. Letartóztatták Szabó Máriát, aki 1917-ben megölte Cservenka Józsefnét. Rabb Lászlóné Szilágyi Emíliát, aki 1926-ban meggyilkolta Takách Dánielt. Cseri Lajosné Szűcs Lídiát, aki 1926-ban megölte apját, Szilágyi Istvánt és anyját, Szabó Júliát. Két egymásra következő napon mérgezte meg szüleit a kegyetlen asszony. Letartóztatták Józsa Antalnét és Csóka Máriát, akik ez év februárjában mérgezték meg Józsa Antalt. Nagyrévről beszállították Szolnokra pénteken Nagy Károlyné Pápai Esztert, özv. Pápai Ferencné Maróti Máriát, Cser Lajosné Kürti Annát és Fazekas Máriát, annak a szülésznőnek a leányát, aki az igazságszolgáltatástól való félelmében megmérgezte magát. Ezek négyen öt embert tettek el láb alól. Az öt holttestet pénteken délután ásták ki Nagyréven. A csendőrök még mindig tizenhárom ügyben nyomoznak.

Tiszakürti és nagyrévi méregkeverők újabb letartóztatása
Ezek között olyanok is vannak, kik nem vagyoni, hanem szerelmi okokból követték el a gyilkosságot
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/68. 1929. aug. 25. p. 2.)

Ismét négy újabban letartóztatott asszonyt kísértek be a csendőrök Nagyrévről a szolnoki ügyészség fogházába. Ez a négy asszony nem földért, örökségért követte el a mérgezést, hanem szerelmi okokból. Megunt férjüket ölték meg, hogy új életet kezdhessenek. Takács Lajosnétól szerezték a mérget, a két méregkeverő szülésznő versenytársától. Földvári Károlyné Nagyréven, 1924. április 19-én megölte a férjét, de két évvel később, 1926. augusztus 11-én megmérgezte K. Tóth Lászlót is, akiért a férjét elpusztította. Balogh Józsefné Sülye Mária az édesapját, Sülye Imrét mérgezte meg 1916. június 6-án. Murányi Zsigmondné Pető Rozália első férjét, Tálas Sándort 1915. március 15-én ölte meg, amikor az, mint sebesült katona hazatért a márciusi ünnepről. Nagy Károlyné Pápai Eszter arzénnel töltött mákos rétessel etette meg első férjét, Takács Lajost, hogy feleségül mehessen Nagy Károlyhoz. A nyomozás tovább kutat Nagyréven, ahol már megint újabb hat asszonyt őriznek, akik ellen már súlyos gyanúokok támadtak. A budapesti vegyvizsgáló állomás újabb 6 pozitív esetet derített fel.

Tiszakürtön, Nagyréven és Ókécskén eddig még mindig bontogatták a sírokat
Nagyrévről ismét négy méregkeverő asszonyt hoztak a szolnoki fogházba
Újabb két pozitív méreg általi gyilkosságot állapított meg a fővárosi vegyvizsgáló állomás
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/70. 1929. szept. 1. p. 2.)

A Tisza-vidéki tömegmérgezés bűnügye még mindig nem jutott nyugvópontra, sőt egyre nagyobb hullámokat ver. E héten újabb négy letartóztatott asszonyt szállítottak be Nagyrévről a csendőrök a szolnoki ügyészségnek fogházába. Négy megtört, koravén, síró asszonyt, akik a régi megszokott recept szerint öltek, de bűnük mégis különbözik a többiekétől. A mérget ugyanis nem a Csordás Bálintné-Fazekas Gyuláné „nagykereskedésben” szerezték be, hanem egy bábaasszony-igazolvány nélkül kereskedő kontártól, a szintén letartóztatásban levő Takács Lajosnétól. Takácsné a férjén kipróbálta a szert és hatásosnak találta, viszont arra is rájött, hogy olcsóbban is előállítható, mint ő szerezte, és jó üzlet a nagy férjhalálozási konjunktúrában.
A másik, amiben az új letartóztatottak közül háromé különbözik a többi bűnétől, az, hogy gyilkosságukban nem a pénz, a föld, a betegség az indítóok, hanem a szerelem. Megölték a férjüket, mert mást szerettek, és megölték a kedvesüket, mert új akadt útjukba.
Földvári Károlyné nyitja meg a legújabb letartóztatottak sorát, aki Nagyréven 1924. április 19-én megölte férjét, Földvári Károlyt és két évvel később, 1926. augusztus 11-én megmérgezte K. Tóth Lászlót, vadházastársát, aki miatt férjét eltette láb alól.
Balogh Józsefné Sülye Mária a második, aki apját, Sülye Józsefet mérgezte meg 1916. június 6-án.
Murányi Zsigmondné Pető Rozália a harmadik, aki első férjét, Tálas Sándort ölte meg 1915. március 15-én, amikor mint sebesült katona hazajött a márciusi ünnepségről.
Nagy Károlyné zárja be a szomorú sort, aki arzénnel átitatott mákos rétessel küldte a másvilágra első férjét, hogy felesége lehessen második urának.
A vizsgálatnak ezzel még mindig nincs vége.
A csendőrök Nagyréven hat újabb asszonyt tartanak őrizetben. Már mind a hat ellen elegendő bizonyíték van, de a jelentések megírása annyi időt vesz igénybe, hogy elszállításukkal még várni kell.
Tiszakürtön, Nagyréven és Ókécskén állandó napszámosok még mindig ássák a sírokat, emelik ki a koporsókat. A szakértő orvosok bádogdobozokba rakják a belső részeket, az agyat, és külön bádogdobozba a koporsó fájából egy darabot és néhány marék földet a koporsó mellől, mert ezeket is megvizsgálják, hogy nem ezekből jutott-e az arzén a holttestbe. Eddig azonban nem fordult elő ilyen eset, csak a testben volt arzén, mégpedig mind a tizenhétben, amit eddig Budapesten megvizsgáltak.
Minden hullában tíz ember megmérgezésére elegendő adagot tudnak fölmutatni.
Eddig rejtély volt a tiszakürtiek és nagyréviek előtt is, hogy ki írta azokat a névtelen leveleket, amelyek a csendőrség és ügyészség előtt felfedték a boszorkánykonyha függönyeit, és az igazságszolgáltatás kezére juttatták a bűnösöket.
A mindent tudó és mindent közlő névtelen levelek írója egy asszony, aki egyike a harminc letartóztatottnak, de egyike annak a kettőnek is, ki rövidesen ki fog szabadulni, mert valószínűleg ártatlan.
Az egyik bűnös asszony jelentette fel, letartóztatták őt is, és csak a fogházban fedte fel, hogy ő tette a névtelen följelentéseket.
A legutóbb letartóztatott Földváry Károlyné és Murányi Zsigmondné budapesti ügyvédje megjelent a vizsgálóbírónál, és bejelentette, hogy az exhumálásokhoz ellenőrző orvos szakértőként nevezi meg dr. Kelemen Endre laboratóriumi főorvost, aki az Erdélyi-ügy ellenőrző orvos szakértője volt.
A budapesti vegyvizsgáló állomás e héten ismét két pozitív mérgezési esetet állapított meg a sírokból kiásott hullarészekből. Legközelebb a bűnügy állását részletesen ismertetjük.

A Tiszakürt-Nagyréven felbontott sírok között intellektuel áldozatok után is kutatnak
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/74. 1929. szept. 15. p. 3.)

Eddig csak a gazdálkodó néposztály tagjaiban kerestek és találtak áldozatokra, de ma már ott állunk, hogy az alávaló mérgezés orgyilkos tettesei az intelligens elemek tagjai között is megtaláltatnak.
Ezek között legfigyelemreméltóbb az, hogy a szolnoki ügyészség elrendelte Ébner Gyula, Nagyrév község 1928-ban elhalt főjegyzője, valamint Virág József mesterszállási főjegyző exhumálását, és az exhumálás múlt vasárnap délelőtt meg is történt.
Ébner Gyula az egész megyében ismert, tekintélyes, közszeretetben álló főjegyzője volt a falujának. Apja, testvére volt a lakosságnak, akihez bizalommal fordultak minden ügyükben, és aki a szívén viselte mindegyikük baját. Éppen azért az egész falu gyászolt, amikor négy évvel ezelőtt meghalt Ébner első felesége. Pesten volt, kórházba került, ahol megállapították, hogy megmérgezte magát. Nem lehetett megmenteni, meghalt. Férje hazahozatta, és otthon temettette el. Miért halt meg a fiatal, életerős, jómódú asszony, máig is megfejthetetlen rejtély. A férj sohasem nyilatkozott ebben az ügyben.
A gyászév letelte után Ébner Gyula újra megnősült. Új felesége özvegy Virág Józsefné, a nagyrévi postamesternő lett. Ünnepelt, körülrajongott szépasszony, azelőtt is bejáratos Ébnerékhez. Az asszonnyal, Ébner Gyula komoly, zárkózott feleségével azonban sohasem tudott szoros baráti viszonyba kerülni, szépsége és temperamentuma sohasem tetszett Ébnernének.
Ébner Gyula második házassága nem volt nyugodt. Beköszöntött hozzá a gond, aminek hírét sem ismerte addig. Nagyon szerette volna, ha gyermeke születik. Nem született. A faluban pletykálni kezdtek, hogy miért nem. Ettől az időtől kezdve nem törődött azzal, hogy miket csinál falujában Fazekas Gyuláné, az öreg bábaasszony és Fazekas Mária, a községi szülésznő, pedig azelőtt élénken figyelte machinációikat és számtalan feljelentést tett ellenük angyalcsinálás miatt. Második házassága óta csinálhattak tőle, amit akartak.
1928 novemberében éppen Szolnokra akart utazni a bögi vasúti állomásról, amikor útközben összeesett és rövid, de nagy szenvedés után, kínok között meghalt. Felesége Újkécskére költözött és most ott postamesternő.
Amióta Ébner Gyulát Mesterszálláson eltemették, sokszor beszéltek már arról, hogy nem természetes halállal halt meg. Most, hogy a mérgezési ügy kipattant, újra megkezdődtek a híresztelések.
Az ügyészség nyomozást rendelt el. Kihallgatták az özvegyet, kihallgatták Molnár főjegyzőt, aki Ébner ideje alatt adóügyi jegyző volt, a főjegyző összeesésének és halálnak tanúit, cselédségét, barátait és bizalmasait, és a kihallgatások eredményeként az a vélemény alakult ki, hogy Ébner Gyula nem természetes halállal halt meg. Hogy méreg ölte-e meg, és kinek állott és miért érdekében a halál, és hogy nincs-e összefüggésben a főjegyző halála első felesége váratlan öngyilkosságával, mindezekre a kérdésekre nincs még határozott véleménye a szolnoki ügyészségnek, illetve elrejti ezt a véleményt addig, míg a hullavizsgálat eredményét nem látja. Ma még nincs kimondott gyanúsítottja a főjegyző halálesetének, akit kihallgattak, csak tanúként állott a csendőrök előtt, de várják, hogy mint a többi ügyben, hamarosan fordulat áll be ebben is. Ennek az ügynek a fordulata pedig új szint, megvilágítást, magyarázatot ad majd az egész méregkeverési bűnesetnek.

Rákóczifalván tömeges mérgezés fordult elő
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/76. 1929. szept. 22. p. 3.)

A hír a szenzáció erejével hatott a szolnoki ügyészségen és a nagyrévi csendőrségen, amely a bűnügy szálainak kibogozásában alkalmasint segédkezni fog.

Jászkarajenőre is átcsaptak a bűn hullámai
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/76. 1929. szept. 22. p. 3.)

és méreggel ott is több embert eltettek láb alól. A jászkarajenői méregkeverésről még nincs tudomása a hatóságnak, eljárás nem is indult, és így a hír megerősítésre szorul.

Nem találtak arzént Virág főjegyző holttestében
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/76. 1929. szept. 22. p. 3.)

A vegyi vizsgálat Virág mesterszállási főjegyző holttestében egyáltalán nem talált arzént. Felségének — aki Ókécskén postamesternő — második férjét, Ébner Gyula nagyrévi főjegyzőt ezek után nem is exhumálják.

November végén lesz a tiszazugi méregkeverők főtárgyalása a szolnoki törvényszéken
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/79. 1929. okt. 3. p. 3.)

A tiszazugi tömeggyilkos méregkeverők ügyében a szolnoki kir. ügyészség részben már elkészült munkájával, úgy hogy november végén már főtárgyalásra kerül a monstre bűnpör. Tekintettel a vádlottak és tanúk nagy számára, és a hatalmas peranyagra, a szolnoki törvényszék csoportosan fogja tárgyalni a férjgyilkos asszonyok ügyét. Az első csoportban hat asszony kerül a bíróság elé: Lipka Pálné, Szendi Mária, Holyba Károlyné, Kardos Andrásné és még két asszony. A főtárgyalást dr. Fuchs Gyula törvényszéki elnök fogja vezetni, a vádat Kronberg János kir. ügyész képviseli. A szolnoki főtárgyalást érthető érdeklődéssel várja nemcsak a jogász közönség, hanem a laikus publikum és a mérgezőktől megmételyezett vidék lakossága is.

A büntetéstőli félelem miatt a halálba
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/79. 1929. okt. 3. p. 3.)

Özv. Csabai Gáborné született Sáfrány Eszter tiszanagyrévi lakos a mérgezési gyilkosságok egyik gyanúsítottja — habár állítólag a terhére rótt gyilkosság áldozata belrészeinek vizsgálata negatív eredményt mutatott fel — a büntetéstőli félelemből f. évi szeptember hó 29-én marólúgot ivott, és másnap iszonyú kínok között meghalt.

A mérgezések újabb áldozata
   (Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapok, XL/79. 1929. okt. 3. p. 3.)

P. Kiss Istvánné tiszakürthi lakos, miután tudomására jutott, hogy a feljelentő levelekben ő is mérgezéssel vádoltatik, f. évi szeptember 26-án marólúgot ivott. Ennek következtében szeptember 27-én beszállították a szolnoki közkórházba, hol másnap azon nyilatkozattal, miszerint én ártatlan vagyok, de engem csendőrök ne kísérjenek — meghalt.