Az 1849. január 22-én és március 5-én vívott szolnoki ütközet hősei
(szemelvények a teljesség igénye nélkül)


APOSTOL JÁNOS
Nagybányán született 1826-ban. Mikor a szabadságharc kitört 22 éves volt s éppen gyógyszerészi tanulmányait végezte az egyetemen. Nagyváradon sorozták be a híres harmadik veressapkás zászlóajba s a szabadságharcot végigküzdötte Damjanich seregében. Nagyon sok ütközetben vett részt. Ott volt a híres szolnoki csatában, Budavára bevételénél, Komáromnál, Alibunárnál, a szenttamási, járkováci, nagysarlói és több más ütközetben. Vitézsége elismeréséül a csatamezőn léptették elő hadnaggyá. Apostol élményeit a szabadságharcban többszörösen megírta alkalmi tárcák formájában. Ezek a „Nagybánya és Vidéke" oldalain jelentek meg, jobbára ütközetek évfordulóin, a nemzeti szabad eszmék születésnapján, március 15-én avagy október 6-án.
  
(Bányavidéki Új Szó, 2006. április 21-27.)

ASSERMAN FERENC

Asserman Ferenc, ezredes és várparancsnok.
Erdélyben, a Székelyföldön született 1821-ben. Vallásos szülei papnak szánták és a szerint neveltették. Az első nevelés hatásának nyoma később is megmaradt lelkében. Majdnem női szelídség és szeretetreméltó nyájasság fűződött keresztül a harag ingerét nem ismerő, de szigorú s határozott lelkületén.
Assermann szülei akaratja ellenére igen fiatal korában katona lőn. S bár a császári hadseregnél nem birt fölebb menni az őrmesterségnél, de bírt magának annyi katonai ismereteket szerezni fáradhatlan szorgalma s kitűnő képessége által, hogy az 1848-ki rác mozgalmak alatt okt. 19-én mint Kiss Ernő segédét alkalmazták, századosi ranggal. Itt ismerni és becsülni tanulták őt a vezérek s ez időtől fogva folytonosan mint táborkari tisztet látjuk őt, majd ez, majd ama vezér mellett, de mindig ott, hol a hadi tervezetekről, a stratégiáról van szó. u készité Temesvár cernirozására is a tervet. Kiss Ernőtől Vetterhez, majd Damjanichhoz rendelték, kinek oldalánál maradt egész Komárom ostrom alóli felszabadításáig.
A szolnoki csatában Asserman már mint őrnagy s táborkari segéd szerepelt s oly nevezetes rész jutott neki e csata dicsőségéből, hogy Damjanich a harmadrendű érdemjellel diszitteté föl, a bicskei csatában pedig a helyszínén nevezé ki alezredesnek; május 25-én pedig ezredessé nevezte őt ki Klapka helyettes hadügyminiszter.
Asserman a mily szelíd ember és ügyes táborkari tiszt, ép oly bátor katona is volt. Ott termett ő mindenütt és sokszor a legnagyobb veszély torkából szinte csodálatosan menekült meg. Midőn ezért őt Damjanich néhányszor megszidd mondván : »Francli, én téged vasra veretlek, ha igy veszélyezteted magadat!« ő csak ezt feleié: hogy akkor önmagára tétesse először tábornok úr a vasat!
Asserman, az alig 30 éves középtermetű barna fiatal ember, Damjanichnak lába törvén, Klapkával, mint ideiglenes hadügyminiszterrel Debrecenbe ment és midőn az komáromi vár- és seregfőparancsnokká lön kinevezve, vele jött Komáromba, mint várparancsnok.
Az aug. 3-iki kirohanásban tevékeny részt vett, midőn az egyik szárny vezetésével volt megbízva s a nagy eredményű vezetésért Klapka a másodrendű érdemjellel tiszteltetett meg.
A várkormány erős és kitartó vezetésében neki jutott ki az oroszlánrész. Már pedig a különböző elemből álló hadseregnél a rendet és fegyelmet fentartani különösen akkor, midőn már a magyar hadsereg nagy része felbomlott, nem csekély feladat volt. Asserman e hivatásában, miként azt napiparancsaiból olvastuk, teljes szigort fejtett ki, míg a haditanácsban ő volt az,ki a felhevült kedélyeket csillapítani igyekezett és Klapkának mérsékelt eljárása körül nem csekély szerepe volt.
A kapituláció után hazájába, Erdélybe vonult. Ott irta Kolozsvártt »Egy nyílt szó Görgei Arthur honvéd-tábornok ügyéhez.«
E röpirata 1867-ben Pesten jelent meg második kiadásban. Ebben Görgei védelmére kel, szokott higgadt objektivitásával. »Most és mindig azt mondva: győzzön csak az igazság!« Később a magyar honvédsereg fölállítása alkalmával ő is fegyvert fogott ismét és 1872-ben mint ezredes a szegedi honvédkerület parancsnoka lön. Nevét Yendrey-re változtatván, jelenleg mint a honvéd főruharaktári bizottság elnöke Budapesten lakik. Legújabban pedig a király ö felsége számos évi működésének elismeréséül a Lipót-rend lovagkeresztjét adományozta neki.
Asserman szerénységét eléggé jellemzi az, hogy életrajza s arcképe nem jelént meg a lapokban. A mit élete pályájáról megtudhattam, azt nagyrészt Zalárnak a »Magyar Emléklapok« 1850. évfolyamában megjelent cikkéből es Szillányi könyvéből merítettem.
   (Id. Szinnyei József: Komárom két hőse. Fővárosi Lapok, 1886. dec. 19. XXIII/350. p. 2566.)

debreczeni BÁRÁNY SÁNDOR
Miskolc, 1810. nov. 1. B. Márton táblabíró és Dudinszky Anna fia. Magyar, r. kat. A pancsovai katonaiskolán végez. 1828- hadfi a 12. határőr-, 1842- alhadnagy, 1847- hadnagy az 52. Ferenc Károly gyalogezredben. Nőtlen.
Ezrede 3. zászlóaljával 1848 nyarán a délvidéki szerb felkelők ellen harcol. Októberben csatlakoznak a honvédsereghez. Nov. 4 (1)- főhadnagy, dec. 1 (1)- százados alakulatánál, továbbra is a Délvidéken. 1849. jan. 23 (16)- őrnagy, zászlóaljának parancsnoka, gróf Vécsey tábornok bácskai hadtestével ugyanakkor a főhadszíntérre vezénylik. Márc. 5. a szolnoki csatában megsebesül. Felgyógyulása után az egri újonc-telep parancsnoka lesz (máj. 2.). Ugyanitt közreműködik a 95. zászlóalj alakításában. Július elején az orosz csapatok elől Tótkomlósra vonul, ahol újoncaiból megszervezi a 131. zászlóalját, és átveszi annak parancsnokságát (júl. 14.). Fegyvert már nem kapott alakulatával, Querlonde ezredes aradi tartalék hadosztályával, a világosi fegyverletétel előtt csatlakozik Görgei seregéhez.
1850. febr. 25. Aradon golyó általi halálra ítélik, melyet Haynau 10 év várfogságra változtat (márc. 14.). 1854. ápr. 24. kegyelmet kap, Aradról szabadul. A Perczel-családnál Bonyhádon telepedik le. (Felesége, akivel 1849 májusa óta járt jegyben, Perczel Mária lett.) 2311867. és 1890. a Tolna megyei Honvédegylet tagja, ill. elnöke. † Bonyhád, 1896. máj. 31.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

BARTOS JÓZSEF
Pozsony, 1817., r.kat. Kocsis. 1841- közvitéz, 1844- tizedes a 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen.
Ezredével 1848 tavaszán magyar hadügyminisztérium alá rendelik. Részt vesz a délvidéki harcokban. Ősszel csatlakozik a honvédsereghez és őrmester lesz. A szolnoki ütközetben a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (1849. márc. 5.). Később hadnagy majd főhadnagy (?) ezredénél.
1867. a hg. Batthyány-család uradalmi gazdatisztje, 1890. nyug. hivatalnok Nagykanizsán. Mindkét időpontban a Zala megyei Honvédegylet tagja. † Nagykanizsa, 1892. jan. 27.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

BENEDIKTY JÓZSEF
Benedekfalvi Benedikty József vajdahunyadi birtokos december tizenkettedikén nyolcvanöt éves korában meghalt. A szabadságharc kitörésekor Damjanich seregéhez osztották be. 1848 októberében főhadnagyi rangot kapott s a szolnoki csatában, ahol a vitézségi érdemrenddel tüntették ki, már mint százados harcolt. Részt vett a tápióbicskei ütközetben és Nagyszeben ostromában. Világosnál ő is letette a fegyvert, később Teleki Sándor gróffal együtt az aradi várba zárták, innen azonban megszökött s előbb Törökországba, majd Olaszországba emigrált és az olasz seregben őrnaggyá léptették elő. Végigharcolta a szicíliai hadjáratot s vitézségéért itt is érmet kapott. Az olasz királyság megalakulása után Széchenyi basa hívására Konstantinápolyba ment s innen Kairóba hajózott, ahol a kedive vendége volt. Egyiptomból hazatérve, hunyadmegyei birtokán gazdálkodott haláláig.
   (Budapesti Hírlap, 1913. dec. 17. XXXIII/297. p. 9.)

BOBICH, JÁNOS
Dabar, Ottočaći határőrezred, Horváto., 1795. B. János 1790-ben nemességet kapott ügyvéd és Stablanics Erzsébet fia. Szerb, g. keleti vallású. Elbocsátott százados (1843. a 14. gyalogezredtől szerelték 258le, 27 év szolgálat után, elöljárójával történt összetűzése miatt), lottóhivatalnok, majd az Első Magyar Vasút pénztárnoka Vecsésen.
1848. jún. 13- százados a Szegeden alakuló 3. honvédzászlóaljnál. Részt vesz a bánsági harcokban. 1849. jan. 25 (16)- őrnagy, alakulatának parancsnoka. Márc. 5. kitünteti magát a szolnoki csatában, megkapja a katonai érdemjel 3. osztályát (márc. 23.). Márc. 20 (16)- alezredes, dandárnok Klapka (I.) hadtesténél. Végigküzdi a tavaszi hadjáratot. Június végétől az I. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnoka. A debreceni ütközetben (aug. 2.) megsérül, Aradra kerül. A vár őrségével esik fogságba (aug. 17.).
Aradon előbb hadbíróság, majd sorozó bizottság elé állítják, 1850. jan. 5. szabadon bocsátják. Az 1850-es években családi nevelő. Később hazafias szellemű földbirtokosok „vendége”, az 1860-as években a Dániel-családé Aradon, majd Spilka Zsigmondé Diósgyőrben. 1867. a Pest városi Honvédegylet tagja. A kiegyezés után nyugdíjat kap. † Diósgyőr, 1878. febr. 13.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)


BOGSCH JÁNOS
A pozsonyi evangélikus temetőben vasárnap, e hónap 19-én délután helyezték örök nyugalomra néhai Bogsch János föreáliskolai nyugalmazott tanár földi maradványait. Az elhunyt résztvett a szabadságharcban. Az iskola padjairól hivta őt a haza, melyért fiatal társaival a szolnoki csatáig küzdött. A szolnoki csatában sebet kapott és ott maradt a csatatéren. Jószívű parasztok bevitték Szolnokra és titokban ápolták. Később elfogták az osztrákok, de átlőtt lába miatt nem sorozták be katonának. Bogsch János a szabadságharc leverése után folytatta tanulmányait és a természet kutatásában tiszteletreméltó eredményeket ért el. Pénteken éjszaka, halt meg 82 éves korában.
   (Budapesti Hírlap, 1911. márc. 21. XXXI/68. p. 11.)


BYLANDT-RHEIDT ARTHUR
Gróf Bylandt-Rheidt Arthur közös hadügyminiszter vasárnap ülte meg katonai szolgálatának ötven éves jubileumát s ez alkalommal fényes kitüntetések érték. Az osztrák és magyar hivatalos lapok vasárnapi számai legfelsőbb kéziratot közöltek, melyben a király ő felsége legmelegebb köszönetet mond a jubilánsnak önmegtagadó szolgálataiért, s katonai és tudományos téren elért kitűnő sikereiért. Aznap délben ő felsége személyesen is meglátogatta és szóbelileg üdvözölte. A királyi látogatás után a főhercegek adták át üdvözletöket. Üdvözlő sürgönyöket küldött a német császár, Tisza Kálmán miniszterelnök s még számos kül- és belföldi előkelőség. Azután a minisztérium személyzete, a vezérkar, a tengerészeti hadsereg s nagy katonai küldöttség tisztelegtek. Gróf Bylandt-Rheidt kilencedik éve miniszter s két év óta táborszernagy. Katonai szolgálatát gyalogezredben kezdte, majd a tüzérséghez ment át. Á szabadságharcban mint tábori tiszt vett részt, a szolnoki csatában megsebesült s aztán érdemrendet kapott. Egyideig tanárkodott is. A genie-akadémián a francia nyelvet tanította. Mint hadügyminiszter nagyjelentőségű reformokat vitt keresztül s alkotmányos érzülete által a delegációk rokonszenvét is megnyerte. 1878-ban a király ő felsége a Lipót-rend nagykeresztjével tüntette ki.
   (Fővárosi Lapok, 1884. nov. 25. XXI/277. p. 1789.)

CZERNIK, IGNACY
Dzierżazno, Lengyelo., 1803. júl. 9. Lengyel. A kaliszi katonaiskolán végez. 1822- a Kongresszusi Lengyel Királyság seregében szolgál. 1828. szervezkedésben való részvételért letartóztatják. Az 1830/31-es felkelésben gyalogsági százados. Később Franciaországban él. 1848 tavaszán a lwowi lengyel nemzeti gárda századosa.
Októberben egy önkéntes csapatot vezet Magyarországra. Nov. 22 281(1)- százados Wysocki lengyel zászlóaljánál, decembertől az aradi ostrom-seregben. 1849 januárjában csatlakoznak Damjanich hadtestéhez. Márc. 8 (febr. 16)- őrnagy, zászlóaljának parancsnoka. A szolnoki csata (márc. 5.) után a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (márc. 23.). A III. hadtest kötelékében végigharcolja az áprilisi hadjáratot. Május közepén zászlóaljával Miskolcra vonul, ahol a lengyel csapatokat légióba vonják össze. A felső-magyarországi hadsereg alárendeltségében június közepétől a Galíciából betört orosz fősereg, július végétől, a Délvidéken, az osztrák főerők elleni küzdelemben vesz részt.
A fegyverletételkor a légióval török földre menekül. Vidinben Kossuth alezredessé lépteti elő. Franciaországi emigrációban halt meg, Párizs, 1887. szept. 13.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

DAMJANICH JÁNOS
Staža, 2. báni határőrezred, Horváto., 1804. dec. 8. Apja cs. kir. őrnagy. Szerb, nem nemes, gör. keleti vallású. 1820- közvitéz, 1830- zászlós, ill. alhadnagy, 1844- al-, 1848. febr. 16- főszázados a 61. Rukawina gyalogezred 3. zászlóaljánál Temesváron. 1847- felesége Csernovics Emília, gyermektelen.
1848 áprilisában ezrede itáliai hadszíntéren állomásozó gránátos osztályához helyezik át (büntetésül, mivel az első felelős magyar kormány védelmében összekülönbözött hadosztályparancsnokával, br. Haynau altábornaggyal). Jún. 20. a 3. honvédzászlóalj őrnagyává nevezik ki. Hazatérve átveszi a Szegeden szervezett alakulat parancsnokságát az óbecsei táborban. Részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban (köztük Szenttamás júl. 14-i és aug. 19-i ostromában, az okt. 13-i törökbecsei ütközetben). Okt. 14 (1)- alezredes, a bánsági hadtest Versecen és Fehértemplomban állomásozó dandárának, novembertől hadosztályának parancsnoka. Nov. 7. beveszi a strázsai (Temesőr) felkelő tábort, nov. 25 (16). ezredessé léptetik elő. A bánsági szerb erők felszámolására indított hadjáratban sorozatos győzelmeket arat (Károlyfalva és Alibunár, dec. 12., Jarkovác, dec. 15.), a kitűzött célt Kiss Ernő hadtestparancsnok határozatlansága miatt azonban nem sikerül elérni. Dec. 28 (20). Damjanich tábornok (vezérőrnagy) lesz, 1849. jan. 9. átveszi Kiss Ernőtől a hadtest vezetését. Jan. 16. csapataival a Tisza középső vonalához, a főhadszíntérre rendelik. Útközben Aradról egy hadoszlopot küld Erdélybe, Bem segítségére, minek folytán seregteste hadosztály-létszámra gyöngül. Február közepe táján Cibakháza térségében besorol a Tisza mögött kialakított magyar főseregbe. Márc. 5. a Bácskából kivont, gr. Vécsey Károly tábornok vezette csapatokkal karöltve fényes győzelmet arat a Szolnokot megszállva tartó, valamint a csata folyamán annak segítségére érkezett császári dandárok felett. A katonai érdemjel 2. osztályával tüntetik ki (márc. 8.). Március közepétől a saját- és a gr. Vécsey tábornok csapataiból alakult III. hadtest parancsnoka. Kiemelkedő szerepet játszik a tavaszi hadjárat összecsapásaiban, a tápióbicskei (ápr. 4.), az iszaszegi (ápr. 6.), a váci (ápr. 10.), a nagysallói (ápr. 19.) és a komáromi (ápr. 26.) győzelmek kivívásában. Ápr. 27. Komáromban baleset folytán lábát töri és szolgálatképtelenné válik. Szegeden ápolják, júl. 11. (még betegen) Arad várparancsnoka lesz. A világosi fegyverletételt követően átadja a várat az orosz csapatoknak (aug. 17.).
A császári hadbíróság Aradon kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26.), és az okt. 5. kihirdetett ítéletet másnap végrehajtják.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

DESSEWFFY LAJOS
– (Nagy idők tanúja.) Eperjesről jelentik: Dessewffy Lajos 48-as huszárhadnagy, a vitézségi érdemrend tulajdonosa, az eperjesi ev. kollégium igazgató-választmányának tagja ma Eperjesen nyolcvannégy éves korában elhunyt. Dessewffy számos csatában vett részt és a szolnoki ütközetben az osztrákoktól zászlót is zsákmányolt.
   (Budapesti Hírlap, 1910. január 26. XXX/21. p. 10.)

deszputhovici DESZPUTH, SÁNDOR
Petrinja, Horváto., 1819. Horvát, r. kat. A petrinjai katonai nevelőintézetben végez. 1838- hadfi, 1842- alhadnagy, 1848. ápr. 5- hadnagy az 52. Ferenc Károly gyalogezred 3. zászlóaljánál. 1849 májusától felesége Reicher Karolina.
1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcol. Okt. 15 (1)- főhadnagy honvédseregbe lépett alakulatánál. Dec. 1 (1)- százados továbbra is a Délvidéken, 1849 februárjától a főhadszíntéren. A szolnoki csata (márc. 5.) után zászlóaljának ideiglenes parancsnoka lesz a III. hadtestben. Ápr. 30. megkapja a katonai érdemjel 3. osztályát (kitűnt Tápióbicskénél és az ápr. 26-i komáromi ütközetben). Máj. 3 (1)- őrnagy. Máj. 10. nősülés miatt négy hét szabadságot kap. Júliustól a III. hadtest tábori térparancsnoka, alezredes. Júl. 17. a váci csatában az oroszok elvágják a seregétől, melyhez már nem tud ismét csatlakozni.
A fegyverletétel után bujkál. 1851 februárjában Hódmezővásárhelyen elfogják, majd a pesti hadbíróságon 8 év várfogságra ítélik (jún. 26.). 1853. jún. 6. kegyelmet kap. Később a Duna-Gőzhajózási Társaság alkalmazottja Budán. † uo. 1866. nov. 8.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

ELEK FERENC
— (A veressapkások történetének) kiegészítésére ma ismét kaptunk egy érdekes levelet idősb Mezősy László földbirtokos úrtól. Egy epizódot beszél el az a zászlóalj megalakulása idejéből. Kassán, már néhány héttel a legénység összegyűlése előtt, melynek zömét a kassai katolikus és a sárospataki református főiskolák ifjúsága szolgáltatta, ott volt a zászlóalj most is élő zászlótartója, Futó Samu, most borsodmegyei református pap és a zászlóalj számára kinevezett öt-hat honvédtiszt. Még akkor Kassán állomásozott a Hartmann-gyalogezred is. Az osztrák tiszteknek erősen szúrta a szemét a honvédtisztek barna-vereszsinóros atillája. A magyar tisztek egyike, pazonyi Elek Ferenc, kit határőrezredbeli főhadnagyi rangjából a nádor tett át századosi ranggal a veressipkásokhoz, egy ízben a Hartmann-ezred kaszárnyája előtt sétált el s az őr nem tisztelgett neki. Elek erre bement az őrszobába és az inspekciós tisztnek jelentés tett, mire az sértően válaszolt a magyar tisztnek. Másnap reggel karddal kézben állott egymással szemben Elek és az osztrák tiszt. Az osztrák tiszt olyan hatalmas vágásokat kapott, hogy képtelen volt a nemsokára betört Schlick táborában a magyarok ellen harcolni. Abaújmegye rendeinek közgyűlési határozata szerint Elek Ferenc századosnak e tettét jegyzőkönyvileg örökítették meg. A Damjanich által vezényelt hires szolnoki csatában és még vagy tizenkettőben pazonyi Elek Ferenc már mint őrnagy vezette a veressipkásokat, gyakran hangoztatva a golyók zápora között: „Utánam, fiúk!“
Akkor kikerülte a sok golyó, most május elején halt meg 68 éves korában. A vitéz veressapkás őrnagy doroghi tanyáján éldegélt leányával, Erzsébettel; hadnagyi nyugdijat adtak neki. Most apátlan, anyátlan árva leánya öreg rokona, Mezősy László földbirtokos házánál lakik Pazonyban. De az elhagyatott kis falu nem fiatal leánynak való tartózkodási hely. A leánynak van saját vagyona is, ha egy özvegy úri hölgy házához fogadná, hálás, jó leányt nyerne benne.
   (Budapesti Hírlap, 1888. június 18. VIII/168. p. 4.)

FÉLEGYHÁZY JÓZSEF
Bettyóújfalu, Bihar m., 1809., ref. Volt tizedes (1827-1847. a 6. huszár- és a 4. dzsidásezredben szolgált). Nőtlen.
1848 nyarán önkéntes lesz a 2. Hannover huszárezredben. Őrmester, 1849. jún. 19 (máj. 16)- hadnagy alakulatánál a III. hadtestben. Jún. 21. hősi halált halt a peredi ütközetben. Júl. 26. a márc. 5-i szolnoki csatában tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. (A hadügyminisztérium nem értesült elestéről.)
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

FIALA JÁNOS
Temesvár, 1822. jan. 26. Apja katonai hivatalnok. Vagyonos polgári származású, magyar, r. kat. Gimnáziumot végez szülőhelyén és katonaiskolát Grazban. Volt hadfi őrmester (1836-1842. a 39. gyalogezredben szolgált), irodai gyakornok a Bánsági Főhadparancsnokságnál Temesváron. Nőtlen.
1848 november elejétől egy Temesváron alakult önkéntes század tisztjeként részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. 1849. jan. 20. századával beosztják a 9. honvédzászlóaljhoz, melynél – 48. nov. 1-jével számítandó ranggal – százados lesz. Kitűnik a szolnoki csatában (márc. 5.), majd az áprilisi hadjáratban, a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (ápr. 25.). Máj. 14 (15)- őrnagy, a Komáromban alakuló 98. zászlóalj parancsnoka. Később áthelyezik a Déli hadsereg (Vetter altábornagy) törzséhez, ahol, állítása szerint végül alezredes lett.
A fegyverletételkor emigrál. Törökországban, 1851- az Egyesült Államokban él. 1854- vasúti mérnök St. Louisban. A polgárháborúban ezredes az északiak seregében. Később Kaliforniában telepedik le. † San Francisco, 1911. dec. 8.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

földvári és bernátfalvi FÖLDVÁRY ANDRÁS
Szücsi, 1817. Az előbbi bátyja. Jogot végez. 1835- hadfi, 1836- hadnagy, 1848. máj. 1- alszázados a 3. Ferdinánd huszárezredben. Nőtlen.
Júliustól részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban, szept. 15- századkapitány. Októberben ezredével besorol a honvédseregbe. 1849. jan. 23 (16)- őrnagy, ezrede tartalék osztályának parancsnoka Vámospércsen. Februárban átveszi ezrede egyik osztályának vezetését a III. hadtestben és részese lesz a szolnoki ütközetnek (márc. 5.), majd az áprilisi hadjárat összecsapásainak. Ápr. 29. Komáromban hat hét betegszabadságot kap – melyet későbbi hadbírósági vallomása szerint azért kért, mivel nem értett egyet a függetlenségi nyilatkozattal. Szabadsága leteltével nem tér vissza ezredéhez.
A szabadságharc után Aradon megfosztják rangjától és 5 év várfogságra ítélik (1850. febr. 20.). Ez utóbbit elengedik (márc. 14.). 1867. és 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

FREUDENREICH, WENZEL
Prága, Csehország., 1810. Német-cseh születésű, nem nemes, r. kat. Órásmesterséget tanul. 1828- közvitéz az 1. tüzérezredben, folyamatosan szolgálva 1848. ápr. 16- alhadnagy a 18. (illir-bánsági) határőrezrednél Versecen. Özvegy, négy gyermek apja.
Július végétől részt vesz a szerb felkelők elleni, Versec-Fehértemplom körüli harcokban. Okt. 19 (16)- honvéd tüzér főhadnagy és ütegparancsnok a bánsági hadtest verseci hadosztályánál. Nov. 25 (16)- százados, egy hatfontos lovasüteg parancsnoka ui. 1849. január második felében hadosztályával a főhadszíntérre vonul. A márc. 5-i szolnoki ütközet után kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával (márc. 23.). A bánsági és a bácskai hadosztály egyesítéséből létrejött III. hadtest kötelékében végigküzdi a tavaszi hadjáratot. Ápr. 29 (26)- őrnagy (előléptetését az ápr. 26-i komáromi ütközetben tanúsított helytállásával érdemelte ki). Buda ostroma után szabadsággal visszatér családjához Versecre. Júliustól az V. (bánsági) hadtest tüzérparancsnoka (Temesvár ostrománál szolgál). Borosjenőnél teszi le a fegyvert.
A császári hadbíróság 16 év várfogságra ítéli (Pest, 1850.). 1852. jún. 27. kegyelmet kap. 1867. Versec város tanácsnoka, a Temes megyei Honvédegylet tagja.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

GROCHOWALSKI, ADOLF ANDRZEJ
Czyzyków, Winniki, Galícia, 1819. nov. 8. Apja G., Jan földbérlő. Lengyel, nemes, r. kat. A bécsi hadmérnöki akadémián végez. Kilépett hadnagy (1837-1846. a 4. gyalogezredben szolgált), postatiszt Lembergben. Nőtlen.
1848 novemberében 80 lengyel önkéntessel Magyarországra érkezik. Dec. 14 (16)- főhadnagy Wysocki lengyel légiójának mérnökkaránál. Részt vesz Arad ostromában. 1849. jan. 13 (16)- százados ui., majd a Wysocki-hadosztály vezérkari tisztje a III. hadtestben. A szolnoki csatáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (márc. 23.). Áprilisban a III. hadtest vezérkari főnöke. Máj. 22. áthelyezik az V. (bánsági) hadtesthez. Végül a lengyel légió vezérkari főnöke, őrnagy.
A szabadságharc végén kimenekül, Törökországban, 1851- Angliában él. 1867. mérnök Lembergben, ekkor és 1890. a Pest városi Honvédegylet tagja.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

HAZAY VILMOS
– (Nagy idők tanúi.) Hazay Vilmos negyvennyolcas honvédhadnagyot és nyugalmazott magyar királyi honvédőrnagyot, a kinek elhunytáról a minap megemlékeztünk, pénteken délután temették el nagy részvét mellett Székesfehérváron. Hazay Vilmos a szabadságharc kitörése alkalmával, mint a temesvári főgimnázium nyolcadik osztályának tanulója beállt honvédnek. Több ütközetben vett részt a lázadó szerbek ellen, ott volt a szolnoki csatában, Budavár bevételénél is és 1849 május hónapjában mint hadnagy Görgey segédtisztje lett. A fegyverletétel után mint hadifoglyot Nagyszebenbe vitték, ahonnan csak nagynehezen szabadult ki. Hazája ügyét ezután tollal szolgálta. Három éven át Pesti Frigyessel, a történetíróval együtt kiadta a Delejtűt, 1861-ben a Gienzbote [?] című hazafias szellemű német lapot, később pedig a Temesvarer Zeitung-ot. A hatóság részéröl állandóan sok zaklatásban volt része. Anyja sírjához ugyanis évenként Berlinbe utazott; e miatt azzal gyanúsították, hogy a külföldön élő magyar egyetemi hallgatókkal konspirál. Minduntalan házkutatást tartottak nála s végre 1860-ban elfogták és hetedmagával Josefstadtba vitték, ahol hét évig ült fogságban. Szerepléséről Kossuth Lajos is elismerőleg emlékezik meg irataiban. Hazay kiszabadulása után, 1869-ben az újonan szervezett honvédség kötelékébe lépett s végül mint őrnagy vonult nyugalomba.
   (Budapesti Hírlap, 1905. jan. 23. XXV/23. p. 9.)

hertelendi és vindornyalaki HERTELENDY MIKLÓS
Pest, 1813. máj. 3. H. János huszárezredes és Forján Mária fia. Magyar, r. kat. 1824- a bécsújhelyi katonai akadémián tanul, 1830- hadfi, folyamatosan szolgálva 1846- századkapitány a 6. Württemberg huszárezredben. 1847- felesége Békássy Mária.
1848 szeptemberében ezrede öt századával részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Okt. 27 (16)- őrnagy és osztályparancsnok honvédsereghez csatlakozott ezredénél, a feldunai hadtestben. Nov. 26 (dec. 3821)- alezredes. 1849 januárjától hadosztályparancsnok a Központi Mozgó Seregnél. Részese a Perczel tábornok januári szolnoki és ceglédi győzelmének. Febr. 26 (16)- ezredes, a II. hadtest kötelékében végig küzdi a tavaszi hadjáratot. Buda bevétele után 4 hét szabadságot kap (máj. 26.). Később a 19. huszárezred szervezésével bízzák meg, ennek alakítását azonban hamarosan leállítják (hogy az erőforrásokat a már meglevő ezredek felszerelésére koncentrálhassák). Tevékenységéről a szabadságharc utolsó hónapjából nincsenek adataink.
Komáromi kapituláns menlevél birtokában elkerüli a felelősségre vonást. Később birtokán gazdálkodik. 1867. a Vas megyei Honvédegylet tagja. † Magyargencs, 1877. dec. 4.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)
   Lásd még: A másik, az elfeledett szolnoki csata: 1849. jan. 22.

báró HÜGEL, ERNST
Esslingen, Württemberg, 1815. dec. 5. H., Ernst, a württembergi királyság hadügyminisztere (vezérőrnagy) és Gemmingen-Gutenberg, Luise fia. Német, evang. Tanulmányait a württembergi kir. katonaiskolán végzi. 1834- hadnagy, majd főhadnagy, 1846- alszázados a cs. kir. 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen.
1848 júniusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Századkapitánnyá léptetik elő. Októberben ezredével besorol a honvédseregbe. 1849. jan. 17 (16)- őrnagy és osztályparancsnok ezredénél, mely ugyanakkor a Délvidékről a főhadszíntérre kerül. Márc. 23. a szolnoki csatában (márc. 5.) tanúsított helytállásáért kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Végig küzdi az áprilisi hadjáratot. Jún. 20- a III. hadtest vezérkari főnöke. Másnap, a peredi csatában hősi halált halt egy huszár-roham vezetőjeként.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

daruvári KACSKOVICH JÁNOS (IVÁN)
Felsőméra, Abaúj m., 1810. K. István Szabolcs megyei táblabíró és Bárczy Teréz fia. Magyar, r. kat. 1829- hadfi, 1845- alszázados, 1848. máj. 15- századkapitány a 2. Hannover huszárezredben. 1845- felesége Kolner Teréz.
Délvidéken állomásozó ezredével júniustól a szerb felkelők ellen harcol, októberben csatlakozik a honvédsereghez. 1849. jan. 17 (1)- őrnagy és osztályparancsnok. A szolnoki csatát (márc. 5.) követően betegszabadságra megy, s csak április közepén tér vissza a III. hadtestben szolgáló ezredéhez. Május végén ismét beteget jelent. Júniusban Görgei távollétében alezredessé lépteti elő, de nem vonul be ezredéhez. (A 417császári hadbíróság előtt ezt azzal magyarázza, hogy nem értett egyet a függetlenségi nyilatkozattal.)
Aradon 5 év várfogságra ítélik (1850. febr. 15.), Haynau amnesztiában részesíti (márc. 4.), 1868. birtokán gazdálkodik, a Debrecen városi Honvédegylet tagja, 1875- elnöke. † Debrecen, 1880.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

nagykászonyi KÁSZONYI JÓZSEF
Magyarbecse (Óbecse), Bács m., 1810. nov. 27. Apja K. Sándor közbirtokos, megyei alispán. Magyar, r. kat. 1826- hadfi az 5. könnyűlovasezrednél, 1829-1831. nemesi testőr, folyamatosan szolgálva 1843- főszázados a 6. könnyűlovas-, 1848. júl. 3- őrnagy az 1. Császár huszárezredben. Nőtlen.
Júliustól ezredével a szerb felkelők ellen harcol. Okt. 26 (nov. 1)- alezredes a honvédsereghez csatlakozott 3. Ferdinánd huszárezrednél, továbbra is a délvidéki hadszíntéren. 1849. jan. 23 (16)- ezredes, ezredének parancsnoka a bácskai hadtestben, februártól a főhadszíntéren. Részese a szolnoki diadalnak (márc. 5.). A tavaszi hadjáratban hadosztályparancsnok a III. hadtestnél. Az ápr. 26-i komáromi ütközetben a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. A nyári hadjárat első felében a III. hadtest lovas hadosztályának, jún. 20- a II. hadtestnek a parancsnoka. Júl. 12- hadtestével a komáromi várőrségnél szolgál. Csapataival közreműködik a császári ostrom-sereg szétverésében (júl. 30. és aug. 3.).
431Komárom feladása után emigrál, Londonban, Párizsban, majd Brüsszelben él. 1856. hazatér. 1867. a Pest városi Honvédegylet tagja. † Budapest, 1888. márc. 29.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

kazinczi és alsóredmeczi KAZINCZY LAJOS
Széphalom, Zemplén m., 1820. okt. 19. K. Ferenc földbirtokos, a nyelvújító és gr. Török Zsuzsa fia. Magyar, ref. A tullni utásziskolán végez. Kilépett főhadnagy (1839-1847. a 9. huszárezredben szolgált). Nőtlen.
1848 nyarán br. Bechtold Fülöp altábornagy, a szerb felkelőkkel szemben felállított sereg parancsnokának önkéntes parancsőrtisztje. Aug. 27 (szept. 1)- honvéd főhadnagy, Ivánka őrnagy váci táborának segédtisztje. Részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Októbertől százados. Novembertől egy utászzászlóalj szervezője Pozsonyban, ill. Győrben. Nov. 28- őrnagy, a 2. utászzászlóalj parancsnoka. Győr és Buda védelmére sáncokat épít. 1849 januárjától a 2. és 3. utászzászlóalj parancsnoka a Központi Mozgó Seregnél. Jan. 11 (1)- alezredes, az 1. Császár huszárezred parancsnoka, egyben dandárnok ui. Közreműködik a szolnoki és a ceglédi csatában. Február közepén dandárával áthelyezik a felső-tiszai (I.) hadtesthez. Végigküzdi a tavaszi hadjáratot. Nagysallónál a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (ápr. 19.). Ápr. 30- hadosztályparancsnok hadtesténél. Máj. 19- a komáromi várőrség (VIII. hadtest) Csallóközben küzdő hadosztályának a parancsnoka, máj. 25 (24)- ezredes. Jún. 2. egy tartalék hadosztály szervezésével bízzák meg, Munkács-Beregszász központtal. Az itt állomásozó csapatokból és újoncokból egy 7300 főnyi seregtestet (hadtestet) állít fel, mellyel aug. 6. Bem segítségére, Erdélybe indul. Az észak-erdélyi sereg Kolozsváron lévő maradványának csatlakozásával (br. Kemény Farkas és Gál Sándor) ereje 11-12 ezer főre nő. Néhány 424kisebb összecsapás után, a világosi kapituláció hírére leteszi a fegyvert az oroszok előtt (Zsibó, aug. 24-25.).
A császári hadbíróság Aradon golyó általi halálra ítéli, 1849. okt. 25. kivégezték. (A közhiedelemmel ellentétben Kazinczy nem volt tábornok. Halálra ítélése és kivégzése nem ennek, hanem annak következménye volt, hogy önálló seregtestet vezetett.)
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

KLEINHEINZ OSZKÁR
Pest, 1819. Apja vagyonos polgár. Nem nemes, német anyanyelvű, r. kat. A tullni utásziskolán végez (1834-1837), majd hadfi, 1839- alhadnagy, 1843- hadnagy a 34. gyalogezrednél Galíciában. Nőtlen.
1848. jún. 19. folyamodására főhadnaggyá léptetik elő a Győrben alakuló 5. honvédzászlóaljhoz. Aug. 27. hidász tisztként áthelyezik Ivánka őrnagy váci nemzetőr táborához. Szept. 19 (16)- az Ivánka-dandár vezérkari tisztje, részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Később a Karger-dandár vezérkari tisztje a feldunai hadtestben. 1849. jan. 17 (1)- őrnagy, a felső-tiszai (I.) hadtest vezérkari főnöke. Márc. 23. a szolnoki csata (márc. 5.) haditervének kidolgozásáért kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Hősi halált halt Buda ostrománál, máj. 17.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

KNEZICH KÁROLY (KNEZIĆ, KAROL)
Veliki Grđjevac, varasd-szentgyörgyi határőrezred, Horváto., 1808. K., Philip határőr tiszt és Benkó, Barbara fia. Vagyontalan polgári születésű, horvát, r. kat. 1824- hadfi a 6. határőrezredben (1824-1827. elvégzi a grazi katonaiskolát), 1829- zászlós, folyamatosan szolgálva 1844- századkapitány (főszázados) a 34. Vilmos porosz herceg gyalogezred 3. zászlóaljánál Egerben. 1844- felesége Kapitány Katalin, két gyermek apja.
1848 májusában alakulatával a magyar kormány fennhatósága alá kerül, a felső-magyarországi bányavárásokban kitört zavargások lecsendesítésére, június végén a Délvidékre vezénylik alakulatával. Részt vesz a bácskai harcokban. Okt. 30 (16)- honvéd őrnagy, szabadságharchoz csatlakozott zászlóaljának parancsnoka, továbbra is a verbászi táborban. Dec. 18 (1)- alezredes és dandárnok. 1849 január második felében a gr. Vécsey tábornok vezette bácskai hadtest zömével a főhadszíntérre vezénylik. A szolnoki tiszai átkelő védelmére, Törökszentmiklós körzetében foglalnak állást. Kitünteti magát a szolnoki ütközetben (márc. 5.), márc. 13 (1). ezredessé léptetik elő és megkapja a katonai érdemjel 3. osztályát (márc. 23.). A hónap végétől a gr. Vécsey és Damjanich tábornok csapataiból alakult III. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. E minőségében végig küzdi az áprilisi hadjáratot. Az ápr. 26-i komáromi csatában kifejtett tevékenységéért (hadosztályával szétverte az ostrom-had egy részét) kitüntetik az érdemjel 2. fokozatával. Ápr. 30- a III. hadtest parancsnoka, máj. 6 (1)- tábornok (vezérőrnagy). Közreműködik Buda ostromában (máj. 4-12.). A Vág-menti hadjárat során elmulasztja Asbóth II. hadtestének támogatását (jún. 16.), majd ismét késve jelenik meg a csatatéren (jún. 20.), ezért Görgei felmenti beosztásából. Július közepétől a „Tiszai megfigyelő hadtest” (egy 2500 főnyi különítmény) parancsnoka Tokajban, feladata az oroszok átkelésének megakadályozása. A hónap végén csatlakozik az itt átvonuló Feldunai hadsereghez, mellyel Világosnál teszi le a fegyvert.
Aradon kötél általi halálra ítélik (1849. szept. 26., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégzik.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

komlósi KOMLÓSSY LAJOS
Debrecen, 1811. márc. 21. K. Dániel, Debrecen város főkapitánya, földbirtokos és Konti Julianna fia. Magyar, ref. Jogot és teológiát végez. Kilépett százados (1829-1847. a 9. huszárezredben szolgált), vagyonából él, zeneszerző. 1846- felesége Panker Antónia, egy gyermek apja.
1848. jún. 30- őrnagy Szabolcs megye nemzetőrségénél. Aug. 5. áthelyezik a hajdúkerületi lovas nemzetőrség élére. Októbertől 368 főnyi mozgósított osztályával a verbászi, ill. óbecsei táborban szolgál. 1849 februárjában Cibakházára (az ottani tiszai átkelő védelmére) vezénylik. Részt vesz a szolnoki, a tápióbicskei és az isaszegi csatában. Ápr. 14. osztályával haza bocsátják. Jún. 11 (1)- őrnagy az 5. Radetzky huszárezredben. Ezredének osztályparancsnoka a felső-magyarországi (IX.) hadtestben, július közepétől a Közép-Tiszai hadseregnél, augusztustól a Délvidéken összpontosított főseregben. A temesvári csata után Borosjenőnél teszi le a fegyvert.
Nyolc havi vizsgálati fogság után szabadon bocsátják. Később a debreceni zeneiskola igazgatója. 1867. a Debrecen városi Honvédegylet tagja. 1869- őrnagy, 1870- alezredes a m. kir. honvédségnél, 1876. ezredesi címmel nyugalmazzák. † Debrecen, 1883. jan. 15.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)
K. Lajos, [...] szül. Debrecenben 1811., megh. u. o. 1883 jan. 15. Korán a katonai pályára lépett. 1830. beállt a Miklós-huszárokhoz hadapródnak; az osztrák szolgálatból 1844. kilépett mint kapitány. 1848. az önkéntes hajdulovasság szervezője és parancsnoka. A szabadságharc több ütközetében részt vett, többek közt a szolnoki csatában tűnt ki. A honvédség felállításakor 1867. őrnagyi ranggal az I. huszárezredbe lépett; részt vett a lovasság szervezésének munkálataiban; 1876-ban ezredesi ranggal nyugalomba vonult. Sok évig a debreceni zenede tevékeny igazgatója. Fordított francia és német regényeket.
   (A Pallas Nagy Lexikona. X. kötet, Bp. 1895.)

KÖNIG ANTAL
– (Nagy idők tanúi.) Székesfehérről írja tudósítónk: Nagy bánat érte a minap König Antal 48-as nemzetőrt. A 83 éves aggastyánnak már csaknem félszázada volt tulajdona a vásártér 3. számú háza, a melyben kis kávémérést tartott. Nagy dolog történt aztán ebben a házban: a mostoha
idő vasfoga nagyon megrongálta a földszintes házikót, úgy, hogy a város hivatalos emberei kimondták, hogy bizony abban egy percig sem lehet maradni, mert a ház összedülhet. Az öreget tehát a lakókkal együtt kiszállásolták a rozoga házból. A ház előtt nagy szélességben még korlátot is vontak, hogy a járókelőket se érhesse veszedelem. Ott kellett hagyni az öregnek a régi, megszokott lakását, a hol az ő ósdi bútoraival, apró, színes csata-képeivel olyan jól érezte magát. Sokszor eldicsekedett a jó öreg a képekre mutatva:
– Ni, ez itt a branyiszkói ütközet, ebben kaptam plezurt a homlokomra. Itt meg a szolnoki csata, itt a lábomba lőttek egy golyót. Amott a vízaknai véres csata, ott a lovak gázoltak rajtam körösztül... Mindegyikre tudott valami szép történetet mondani. Szinte kitüzesedett az arca, mikor a szabadságharc dicső napjairól beszélt. Az előbbi években nagy negyvennyolcas kortesvezér volt s szívesen hallgatták beszédeit, úgy látszik, az öreg nagyon is szivére vette, hogy a megszokott otthonából ki kellett költöznie, mert két napra rá új lakásában hirtelen meghalt. Az orvos konstatálta, hogy szivszélhüdés ölte meg.
   (Budapesti Hírlap, 1900. máj. 26. XX/143. p. 7.)

KÖVÉR KÁLMÁN
Kövér Kálmán földbirtokos nyolcvankilenc éves korában Hajdú-Böszörményben meghalt. A szabadságharcban ő is a honvédseregben küzdött és a szolnoki csatában meg is sebesült. Nagy vagyona volt, a melynek jelentős részét a református egyházra hagyta.
   (Budapesti Hírlap, 1904. febr. 2. XXIV/33. p. 9.)

gróf LEININGEN-WESTERBURG zu Alt-Leiningen, KARL
Ilbenstadt, Hessen, 1819. ápr. 11. L., Friedrich földbirtokos és Breitwieser, Eleonore fia. Német, evang. Gimnáziumot végez. 1835- hadfi a 49., 1836- zászlós (alhadnagy) a 39., 1845- alszázados a 31. gyalogezrednél. 1845. tartósan szabadságolják, feleségül veszi Sissány Elizt, (neje) bánsági birtokán él, két gyermek apja.
1751848. okt. 26. szolgálatra jelentkezik a magyar hadügyminisztériumnál, vezérkari századosként beosztják a bánsági hadtesthez. Nov. 25- századparancsnok a 10. honvédzászlóaljban. Részt vesz a délvidéki harcokban (Tomasovác, dec. 5., Károlyfalva és Alibunár bevétele, dec. 12., Jarkovác, dec. 15., stb.). Dec. 28 (1849. jan. 1)- őrnagy, január közepétől a 19. Schwarzenberg gyalogezred III. zászlóaljának parancsnoka a Damjanich vezette bánsági, ill. III. hadtestben. A cibakházi átkelő védelme során fogságba esik, de katonái kiszabadítják (febr. 24.). A szolnoki csatát (márc. 5.) követően, melyben ismét kitűnt, alezredessé léptetik elő (márc. 10/1.), dandárnok lesz, és megkapja a katonai érdemjel 3. fokozatát (ápr. 8.). Dandárával jelentős része van a tápióbicskei, az isaszegi, a váci, a nagysallói és a komáromi diadal kivívásában. Ápr. 6 (4)- ezredes, a hónap végétől a III. hadtest egyik gyalogos hadosztályának parancsnoka. Máj. 15. kitüntetik a katonai érdemjel 2. fokozatával. Közreműködik Buda ostromában (máj. 4-21.). A Vág-menti hadjáratban Görgei a III. hadtest parancsnokává nevezi ki (jún. 20.). A másnapi peredi ütközetben szívós kitartással több órán keresztül állja az osztrák-orosz túlerő rohamait, majd a legnagyobb rendben vonul vissza katonáival. Jún. 26 (júl. 2.) tábornokká (vezérőrnaggyá) léptetik elő. Ugyancsak helyt áll a júl. 2-i és 11-i komáromi csatában. A Feldunai hadsereg ezt követő visszavonulása során Vácnál (júl. 17.) hadtestével ő állítja meg az oroszok támadását (kimentve ezzel szorult helyzetéből Nagysándor I. hadtestét és Görgei Ármin őrnagy különítményét). Júl. 28. Gesztelynél jelentős veszteséget okoz a hadsereget üldöző orosz Grabbe altábornagy csapatainak. A világosi fegyverletétel előtt Görgei menekülésre szólítja fel, de marad, tábornok társai sorsában kíván osztozni.
Igy velük kerül orosz, majd osztrák fogságba, illetve augusztus végén Aradon a császári hadbíróság elé. Kötél általi halálra ítélik (szept. 6., ill. okt. 5.), és okt. 6. kivégezték.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

MORÓCZ MIKLÓS
Béketfalvai és martossi Mórócz Miklós 48–49-iki honvédhusZár százados, Buttler Sándor gróf segédtisztje 86 éves korában Zemplénagárdon meghalt. Részt vett a kápolnai, isaszegi, nagyszombati és szolnoki csatákban, azután Komáromnál a fegyvert letette. Halálát a Dessewffy-, Berzeviczy-, Berthóty és Tahy családok gyászolják.
   (Budapesti Hírlap, 1911. márc. 8. XXXI/57. p. 11.)

MUKITS AURÉL
Szabadka, 1823. M. Simon szabadkai polgármester, később a hétszemélyes tábla bírája (1832- nemes) és Vojnits Antónia fia. Magyar, r. kat. A tullni utásziskolán végez (1839-1842.), majd hadfi, 1845- hadnagy a 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen.
Délvidéken állomásozó ezredével 1848 júniusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban, aug. 1- főhadnagy. Októberben csatlakoznak a honvédsereghez. 1849. jan. (16)- alszázados ezredénél a bánsági hadtestnél, majd a főhadszíntéren. Márc. 23. a szolnoki csatában (márc. 5.) tanúsított bátorságáért kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával. Máj. 13 (ápr. 16)- századkapitány, végül aug. 1-jével őrnagy és osztályparancsnok ezredében, a III. hadtestnél, a világosi fegyverletételig.
1849. dec. 21. Aradon golyó általi halálra, 1850. jan. 16. tizenhat év várfogságra ítélik. 1856 április elején kegyelmet kap (Josefstadtból szabadul). 1867. a Szabadka városi Honvédegylet elnöke.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

NAGYSÁNDOR JÓZSEF
Nagyvárad, 1804. okt. 17. Apja ügyvéd. Vagyontalan nemesi születésű, magyar, r. kat. Gimnáziumban, és az 5. tüzérezred iskoláján (1819-1822.) végez. Nyugalmazott századkapitány (1822-1846. az 5. és a 2. huszárezredben szolgált), földbérlő Zsombolyán. Nőtlen.
1848. jún. 19 (1)- őrnagy, Pest város egyik nemzetőrzászlóaljának parancsnoka. Szept. 15. áthelyezik a nagykikindai kerület nemzetőrségének élére. Október második felétől egy néhány ezer főnyi, nemzetőrökből álló hadoszlop parancsnoka, feladata a temesvári császári várőrség megfigyelése. Nov. 1 (1)- honvéd alezredes előbbi beosztásában (eredetileg az erdélyi 15. Mátyás huszárezredhez nevezték ki), az év végéig váltakozó sikerű harcokat vív az említett ellenséggel. 1849. jan. 25 (16)- ezredes (a 2. Hannover huszárezred állományában) és hadosztály-, ill. dandárparancsnok Damjanich főhadszíntérre vonuló hadtesténél (hadosztályánál). A szolnoki csatát (márc. 5.) követően kitüntetik a katonai érdemjel 2. osztályával (márc. 23.). A hónap végétől a III. hadtest lovasságának (2. és 3. huszárezred) parancsnoka. Végig küzdi a tavaszi hadjáratot, az isaszegi és a komáromi csatában ő vezeti a Feldunai hadsereg lovasságát. Április 30- az I. hadtest parancsnoka, máj. 2 (ápr. 6)- tábornok (vezérőrnagy). Buda ostrománál személyesen részt vesz a döntő rohamban (máj. 21.). A Vág-menti hadjárat során (jún. 16., 20., 21.) nem támogatja kellő aktivitással a támadást végző II. és III. hadtest küzdelmét. Ugyancsak hibát vét Vácnál (júl. 17.), ahol az oroszok elől kitérő sereg utóvédjeként idő előtt bevonja előörseit, minek folytán a kozákok meglepik és részben szétverik Görgei Ármin őrnagy különítményét. A Feldunai hadsereg Tokajtól Nagyváradig tartó visszavonulását kikülönített hadtestével ő fedezi. Ennek során Debrecennél csatát fogad el az orosz fősereg egy részével, melyben vereséget és jelentős veszteségeket szenved (aug. 2.). A sereg élén Aradra érkezve, Görgei parancsára, kísérletet tesz, hogy fölvegye a kapcsolatot a temesvári csatában legyőzött magyar fősereggel, támadását Haynau Schlik-hadteste azonban visszaveri (Németság, aug. 10.). Csapataival a Feldunai hadsereg kötelékében Világosnál teszi le a fegyvert (aug. 13.).
A császári hadbíróság kötél általi halálra ítéli (1849. szept. 26., ill. okt. 5.) és okt. 6. kivégezték.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

NICHOLD (NICHTOLD?) PÁL
Kiszolgált őrmester.
1848 júniusában őrmester lesz a Szegeden alakuló 3. honvédzász-lóaljnál. Részt vesz a délvidéki harcokban. Szept. 23 (okt. 1)- hadnagy, 1849. jan. 16 (1)- főhadnagy és zászlóaljsegédtiszt alakulatánál. Hősi halált hal a szolnoki ütközetben, márc. 5.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

ORBÁN MIHÁLY
– (Nagy idők tanúja.) A gömörmegyei Pelsüc községben a minap meghalt Orbán Mihály negyvennyolcas huszárőrmester. Az aradi Hadik-huszárezredben szolgált mint káplár; az ezred akkor még a Ferdinánd nevet viselte. A mikor a szabadságharc kitört, a Bácskába vonult az ezred, a melynek egyik érdekes katonája volt Orbán Mihály: daliás, széles vállú alak, villogó szemmel, fekete bajuszszal s olyan menydörgő hanggal, hogy még csatazajban is meghallották. Szent-Tamás, Turia és Földvár előtt olyan vitézül küzdött, hogy Beöthy Ödön, bácskai kormánybiztos, megdicsérte és megjutalmazta. A szolnoki csatában Orbán néhányadmagával megmentette Puky alezredest. A csata sorsa már eldőlt, a mikor megjelent Ottinger tábornok lovasdandárával. A huszárok és a lengyel dzsidások, támogatva a vasúti töltésen fölállított ütegtől, visszaverték. Ekkor történt, hogy Puky alezredest egy vértes törzstiszt katonásan üdvözölve magához intette. Puky azt hívén, hogy valami régi ismerőse hivja, odament, de akkor a vértesek rátámadtak s úgy megvagdalták, hogy hét vérző sebbel esett le lováról. Látta ezt Orbán s huszáraival rárontott a vértesekre, kiszabadította az alezredest, a törzstisztet pedig egy hatalmas kardcsapással úgy nyakon suhintotta, hogy még aznap este meghalt a kórházban. Puky alezredes fölépült és a tavaszi hadjáratban ismét részt vett. A szabadságharc után Orbán Mihály hazament Pelsücre, a hol a falu nagyon szerette a tipikus vén huszárt.
   (Budapesti Hírlap, 1902. aug. 29. XXII/237. p. 7.)

OSTFFY ISTVÁN
Osli-nemzetségbeli ostffy-asszonyfai Ostffy István negyvennyolcas honvédtiszt, földbirtokos, volt országgyűlési képviselő szeptember 16-án nyolcvan éves korában meghalt Ostffyasszonyfa községben. A halottat Farádra vitték s ott a családi sirboltban helyezték örök nyugalomra. — Ostffy István a szabadságharcban Görgei seregével vonult Budára. Ott a sereg kétfelé oszlott. Az a rész, amelyben Ostffy is volt, Répássy tábora a Tisza mellé vonult s Szolnoknál és Kápolnánál ütközött meg az osztrák sereggel. A szolnoki csatában találkozott Ostffy Vidos Mártonnal, a Radeczky-ezred főkapitányával, akinek közbenjárására átlépett az Attila-huszárokhoz. Ezekkel Dembinszky seregében több kemény ütközetet állt ki. Egy alkalommal úgy menekült meg a haláltól, hogy a golyó megakadt a csákójában. A Béga partján egy orosz dzsidástiszt golyója a lábát érte. Ostffy, bár sebe súlyos volt, néhány nap múlva mégis részt vett a véres temesvári ütközetben. A szabadságharc leverése után besorozták az osztrák ármádiába és 1851-ig Veronában és Velencében szolgált mint közlegény. Onnan megszabadulva, visszatért édesatyjához Farádra gazdálkodni. Nappal erejét megfeszítve dolgozott, éjjel pedig a Klapka-Wetter-féle, majd Garibaldi fölkelésének tervezgetését szövögette, hol Ostffyasszonyfán, Csöngén, Cellben, Pápán, Veszprémben, hol meg Pozsonyban, vagy a tihanyi nádasok közt. Az alkotmány helyreállitása után a negyvennyolcas zászló diadala érdekében lépett sorompóba. 1875-ben a csornai kerület küldte a képviselőházba. A mandátumot azonban csak egy cikluson át tartotta meg. Később visszavonult ostffyasszonyfai birtokára és a gazdálkodásnak élt. Halálát özvegyén, született Perlaky Jolánon és egyetlen fián, Ostffy Lajos képviselőn kívül gyászolja az Ajkay, Nitzky grófi és a budakeszi Weörös-család, valamint a vármegyének és a Dunántúlnak több előkelő családja.
   (Budapesti Hírlap, 1910. szept. 20. XXX/223. p. 9.)

PAPP KÁROLY
Netolitz/Netolice, Cseho., 1794. Apja huszárszázados. Magyar, nem nemes, r. kat. 1812- közvitéz a 4., 1826- hadnagy, 1845- főszázados a 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen.
1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcol. Okt. 21 (nov. 1)- őrnagy és osztályparancsnok honvédsereghez csatlakozott ezredénél. Továbbra is a Délvidéken, 1849 februárjától a főhadszíntéren 553szolgál. A szolnoki ütközet (márc. 5.) után áthelyezik a hadügyminisztérium Pótlovazási alosztályára. Ápr. 5 (márc. 1)- alezredes. Jún. 16. rokkantként, ezredesi címmel nyugalmazzák.
Aradon 3 év várfogságra ítélik (1849. nov. 8., ill. 17.). 1851 február végén kegyelmet kap (Olmützből szabadul). 1853. uradalmi gazdatiszt a Prónay-családnál Pusztakürtön (Nógrád m.)
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

PHILLIPOWSKY, TOMAS
Bisenz/Bzenec, Morvao., 1808. aug. 18. Vagyontalan polgári születésű, morva, r. kat. Gimnáziumot végez. 1829- közvitéz a 3. tüzérezredben, 1833- a bombász karnál szolgál, 1848. ápr. 26- alhadnagy a 18. (illir-bánsági) határőrezredben. Nős, három gyermek apja.
A szerb felkelés kitörését követően egy tüzér-félüteg élén részt vesz a határőrvidéki Fehértemplom védelmében. Októberben csatlakozik a honvédsereghez. Nov. 25 (16)- százados, egy hatfontos gyalogüteg parancsnoka a bánsági, majd a tavaszi hadjárat során a III. hadtestnél. A szolnoki ütközet után a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (1849. márc. 23.). Ápr. 29 (26)- őrnagy – kitűnt a komáromi csatában -, a III., május végétől a II. hadtest tüzérparancsnoka. Július közepétől az aradi vár tüzérparancsnoka, a vár feladásáig.
Aradon halálra, ill. 15 év várfogságra ítélik (1850. febr. 5., ill. márc. 14.). Aradon raboskodik, 1856. ápr. 5. kegyelmet kap. Később uradalmi számvevő Aradon. Öngyilkos lett, Arad, 1883.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

kisfaludi PIGETTY GUSZTÁV (később PIKÉTY ÁGOSTON)
Kisfalud (Angyalkút), Temes m., 1805. Apja földbirtokos. Magyar (francia eredetű, bánsági családból származott), r. kat. Gimnáziumot végez. 1822- hadfi, 1824- hadnagy, 1839- századkapitány a 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen. (Felesége később Institorisz Ilona lett.)
A Temesi Bánságban állomásozó ezredével 1848 májusában a magyar hadügyminisztérium alá rendelik, júniustól részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Okt. 24 (nov. 1)- őrnagy és osztályparancsnok honvédsereghez csatlakozott alakulatánál, a bánsági hadtestben. 1849. jan. 17 (1)- alezredes, febr. 12 (1)- ezredes, ezredének parancsnoka Damjanich bánsági, majd a főhadszíntéren küzdő III. hadtesténél. Közreműködik a szolnoki csatában és az áprilisi hadjárat ütközeteiben. Ápr. 30. a katonai érdemjel III. osztályával tüntetik ki, és a III. hadtest lovas hadosztályának parancsnoka lesz. A Vág-menti hadjáratot követően – melyben kitüntette magát a peredi ütközetben (jún. 21.) – tábornokká (vezérőrnaggyá) és a Feldunai hadsereg lovasságának parancsnokává nevezik ki (jún. 26./júl.1.). Részese a júl. 2-i komáromi csata nagy lovassági összecsapásának (ezt magyar részről Görgei tábornok irányította), valamint a júl. 11-i komáromi csatának, melyben a lovassággal nem tudja áttörni Haynau seregének arcvonalát. Az utóbbit követően betegszabadságra távozik (ő értesíti a kormányt, hogy a Feldunai hadsereg Komáromból megkezdte az elvonulást a kijelölt aradi összpontosítás felé).
Betegsége következtében a császáriak csak 1850 májusában állítják hadbíróság elé, mely Pesten 10 év várfogságra ítéli (1850. szept. 18.). Aradon raboskodik, 1854. ápr. 24. kegyelmet kap. Később földbérlő Orczyfalván. 1867. a Temes megyei Honvédegylet elnökévé választják. † Solymosbucsa, Arad m., 1876. nov. 17.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

gróf PONIŃSKI, WŁADISŁAW
Sambor, Galícia, 1823. febr. 17. P., Ágoston volt cs. kir. őrnagy, földbirtokos és gr. Ponińska Lodzia fia. Lengyel, r. kat. A bécsi hadmérnöki akadémián végez (1838-1843.). Kilépett hadnagy (1843-1848. jún. 30. az 1. dragonyosezredben szolgált). Nőtlen. (1863- felesége Czetwertyńska, Olga.)
Nov. 28 (1)- főhadnagy, Wysocki lengyel légiójának segédtisztje. Dec. 2 (1)- százados, a légió 1. dzsidásszázadának szervezője és parancsnoka. 578Az aradi ostrom-seregnél, 1849 februárjától a Közép-Tiszához felvezényelt bánsági hadtestben szolgál. A szolnoki csatában (márc. 5.) vakmerő rohammal a császáriak több ágyúját elfoglalja, a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. A III. hadtest kötelékében végigküzdi a tavaszi hadjáratot. Máj. 17 (20)- őrnagy, a lengyel légió két századból álló 1. dzsidásezredének parancsnoka a felső-magyarországi hadseregben. Júl. 13- a légió lovasdandárának parancsnoka a Közép-Tiszai-, majd a Szegednél összevont hadseregben. Júl. (16)- alezredes. Aug. 17. megkapja a katonai érdemjel 2. fokozatát. (Ezt a júl. 20-i turai ütközetben, valamint az aug. 9-i temesvári csatában érdemelte ki.)
A szabadságharc végén a légióval Szerbián át török földre menekül. Később Belgiumban él. Részt vesz az 1863-as lengyel felkelésben. 1869. az olasz királyi hadsereg tábornoka, 1893. altábornagy, Viktor Emánuel szárnysegéde. † Sapozyn, Volhinia, 1901. aug. 19.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

rawiczi PRZYJEMSKI, JULIAN
Tarnopol, Galícia, 1821. Lengyel, r. kat. Jogot végez. Kilépett hadnagy (1839-1843. a 6. és a 4. huszárezredben szolgált).
1848 novemberétől hadnagy és dandár-segédtiszt Perczel drávai hadtesténél. Dec. 14 (16)- főhadnagyi, 1849. jan. (16)- századosi, jan. 58324 (febr. 1)- őrnagyi rendfokozatban gr. Vécsey Károly honvéd tábornok karsegéde. A márc. 5-i szolnoki csatáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (máj. 28.). Májustól dandárparancsnok a bánsági (V.) hadtestben (mellyel Temesvár ostromában vesz részt). Jún. 27 (5)- vezérkari alezredes előbbi beosztásában. Július végén áthelyezik a lengyel légióba.
A szabadságharc végén Törökországba menekül, 1850. febr. 14. internálják Kütahiába. 1851-1852. Londonban él.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

PUCHLY JÁNOS
Búrszentgyörgy, Pozsony m. 1808. Vagyontalan nemesi származású, magyar, r. kat. Gimnáziumot végez. 1827- közvitéz, 1836- hadnagy, 1846- alszázados a 3. Ferdinánd huszárezredben. Nőtlen.
1848 nyarán ezredével a szerb felkelők ellen vezénylik. Szept. 16- századkapitány. Októberben csatlakoznak a honvédsereghez. Puchly és ezrede 1849 január közepéig a Délvidéken, majd a főhadszíntéren, a III. hadtest kötelékében harcolja végig a szabadságharcot. 1849. jan. 23 (16)- őrnagy és osztályparancsnok, febr. 4 (1)- alezredes. A szolnoki ütközetben megsebesül, három hónapra szolgálatképtelenné válik (márc. 5.). A katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (márc. 23.). Június közepétől ezredének parancsnoka, a világosi fegyverletételig. (Egyes adatok szerint végül az ehhez járó ezredesi rendfokozatot is megkapta.)
Aradon 1849. dec. 21. halálra, 1850. jan. 16. tizenhat év várfogságra ítélik. Josefstadtban raboskodik, 1856. ápr. 3. kegyelmet kap. Később Törökszentmiklóson él. 1867. volt ezredesként a Pest városi Honvédegylet tagja. † Csanád, 1872. aug. 3. (a Marosba fúlt).
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

rudnoi RUDZINSKY, TEODOR
Hennersdorf, Troppau, Szilézia, 1815. Lengyel (?), r. kat. 1831- hadfi a 4. dragonyos-, 1836- hadnagy, 1846- alszázados a 2. Hannover huszárezredben. Nőtlen.
1848 júniusában ezredével a szerb felkelők ellen vezénylik. Okt. 15- századkapitány a honvédsereghez csatlakozott alakulatánál. Továbbra is a Délvidéken, 1849 februárjától a főhadszíntéren szolgál ezredével. Márc. 13 (1)- őrnagy és osztályparancsnok. A szolnoki csatáért (márc. 5.) kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával (márc. 23.). Az áprilisi hadjáratot a III. hadtest kötelékében küzdi végig. Máj. 23. kérésére négy hét betegszabadságot kap. (Hadbírósági vallomása szerint a függetlenségi nyilatkozat miatt elbocsátását kérte, de csak szabadságot kapott.) Június közepén lóvásárlási feladattal Szegeden tartózkodik.
A hadbíróság felmenti (Arad, 1850. márc. 14.). Visszaveszik a hadseregbe, ill. 1850. jún. 1. alszázadosként nyugalmazzák. † Dirschl, Porosz-Szilézia, 1872. jún. 25.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

RZEPECKI, JÓZEF WALERY
Mukow, Wadiwicze, Galicia, 1813., r. kat., nemes. Volt őrmester (1832-1843. a 3. dzsidásezredben szolgált), gazdatiszt Tótfalun (Szepes m.). Az 1846-os galiciai felkelés részeseként fogságot szenved. 1839- nős, felesége Dresser Mária.
1848. nov. 22 (1)- főhadnagy a Wysocki-féle lengyel zászlóaljban, részt vesz az Arad körüli harcokban. 1849 januárjában áthelyezik az 1. lengyel dzsidásszázadhoz. Márc. 5. hősi halált halt a szolnoki ütközetben.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

szlavnicai SÁNDOR KÁLMÁN
Kissztrice (Kissándori), Trencsén m., 1817. Magyar, evang. Kilépett főhadnagy (1834-1847. a 7. huszárezredben szolgált), birtokán él. Nőtlen.
1848. júl. 7- főhadnagy a 9. (kassai) honvédzászlóaljban. Alakulatával augusztustól a bánsági szerb felkelők ellen harcol Versec és Fehértemplom környékén. Okt. 19 (16)- százados. 1849 január második felében a bánsági hadtesttel a főhadszíntérre vonul. Március végétől alakulatának parancsnoka a III. hadtestben. A márc. 5-i szolnoki ütközetben, és a tavaszi hadjáratban tanúsított bátorságáért a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki (ápr. 25.). Máj. 12 (ápr. 20)- őrnagy. E minőségében szolgál a világosi fegyverletételig. (Mint közismert, veressipkás zászlóalja a szabadságharc egyik legkiválóbb alakulata volt.)
Aradon halálra (1849. dec. 6.), ill. 16 év várfogságra (dec. 18.) ítélik. 1850. jún. 14. kegyelmet kap. 1867. a Trencsén megyei Honvédegylet elnöke, a megye szolgabírájává választják. † Kissztrice, 1886.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

SEKULITS (később SZEKULICS) ISTVÁN
Dolova, Német-bánsági határőrezred (később Torontál m.), 1810. dec. 29. Apja cs. kir. főhadnagy. Magyar, nem nemes, r. kat. A bécsújhelyi katonai akadémián végez. Kilépett főhadnagy (1830-1848. júl. 31. a 62. gyalogezredben szolgált). Nőtlen.
Szeptembertől százados a Pesten szerveződő Zrínyi önkéntes csapatban. Részt vesz a Jellačić elleni harcokban. Okt. 14 (1)- őrnagy, a csapatból alakult 35. Zrínyi honvédzászlóalj parancsnoka a drávai hadtestnél. Dec. 18 (1)- alezredes, a hadtest még felszereletlen csapataiból álló dandárának parancsnoka. 1849 januárjától hadosztályparancsnok a drávai hadtest „jogutódánál”, a Törökszentmiklós térségben állomásozó Központi Mozgó Seregnél (II. hadtest). Közreműködik a sereg januári ellentámadásában (szolnoki és a ceglédi győzelem). Hadosztályával jelen van a kápolnai csatában (febr. 26-27.), az áprilisi hadjáratban és Buda ostrománál. Máj. 12 (16)- ezredes. A Vág menti hadjárat (jún. 16-21.), illetve hadtestparancsnokának, Asbóth ezredesnek a leváltása (jún. 20.) után beteget jelent. (Ennek feltehetően oka, hogy nem őt, hanem Kászonyi ezredest nevezték ki Asbóth utódává.) Július második felében a hadügyminisztériumhoz osztják be szolgálattételre, melynek személyzetével Világosnál teszi le a fegyvert.
Aradon halálra (1849. nov. 5.), ill. 18 év várfogságra (nov. 16.) ítélik. 1850. jún. 14. kegyelmet kap. Később hivatalnok az Első Magyar Általános Biztosító Társaságnál. 1867. a Pest városi Honvédegylet tagja. † Budapest, 1885. jan. 8.
   (Bona Gábor: Hadnagyok és főhadnagyok az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 1998.)

SMID MIHÁLY
Smid Mihály ev. esperes-lelkész, a koronás arany érdemkereszt tulajdonosa junius 2-án Veszprémben meghalt. Az elhunyt 1848-ban mint húsz esztendős papnövendék lépett a honvedek közé és Damjanich tábornok híres dandárában teljesített szolgálatot. A szolnoki csatában tanúsított hősi magatartásáért a csatatéren léptették elő hadnaggyá. Végigharcolta a szabadságharcot, a világosi fegyverletétel után pedig három évig bujdosott, amíg tanulmányait folytathatta. Később Bokori, komárommegyei község hívta meg lelkészének s alig harmincöt éves korában esperessé választották. Smid István rozsnyói lelkész atyját gyászolja az elhunytban.
   (Budapesti Hírlap, 1910. jún. 5. XXX/133. p. 13.)

SZIBENLISZT JÁNOS
Véménd, Baranya m., 1803. Sz. György erdőmester és Ursula N. fia. Német, polgári születésű, r. kat. Gimnáziumot végez. 1820- közvitéz, folyamatosan szolgálva 1846- alszázados a 9. Miklós huszárezredben. 1844- felesége Schmidthals Berta, egy gyermek apja.
1848 júliusában ezredével Morvaországból haza vezénylik és a magyar hadügyminisztérium alá rendelik. Okt. 16 (16)- századkapitány, honvédsereghez csatlakozott ezrede tartalék századának parancsnoka. 1849. febr. 8 (jan. 1)- őrnagy, az ezred Központi Mozgó Seregben szolgáló osztályának parancsnoka, januárban kitünteti magát a szolnoki és a ceglédi összecsapásban. A tavaszi hadjárat idején ezredével a VII. (feldunai) hadtestben szolgál. Az ápr. 19-i nagysallói csatában bal karját ágyúgolyó roncsolja szét. Világosnál Görgei seregével esik fogságba.
Aradon halálra (1849. dec. 29.), ill. 16 év várfogságra (1850. jan. 18.) ítélik. 1851. febr. 28. kegyelmet kap. 1867. az Inkey-család „vendége” Inkén, a Somogy megyei Honvédegylet tagja. † Inke, 1884.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

TURCHÁNYI VINCE
Vintze (sz. 1824.) a szabadságharcban mint százados részt vett a szolnoki csatában és Buda visszavételénél is küzdött. / Vincze sz. 1824. IV. 2. – 1848/49. honv. százados † 1891. X. 6.
   (Családtörténeti jegyzetek, Első évf. 1914. p. 54/59.)

gróf VÉCSEY KÁROLY
Pest, 1809. (?) V. Ágost cs. kir. altábornagy, a magyar nemesi testőrség kapitánya (katonai érdemeiért Mária Terézia Rendet kapott) és Colson, Amália fia. Magyar, r. kat. 1820- hadfi a 4. dragonyos-, 1821- hadnagy az 5., folyamatosan szolgálva 1845- őrnagy a 2. Hannover huszárezredben. 1849 nyarától felesége Duffaud Karolina, gyermektelen.
A Temesi bánságban állomásozó ezredével 1848 júniusától részt vesz a szerb felkelők elleni harcokban. Okt. 12 (12)- ezredes, honvédseregbe sorolt ezredének parancsnoka, a bánsági hadtestnél. Dec. 12 (15)- tábornok (vezérőrnagy), az említett hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. Közreműködik a hadtest Tomasevac, illetve Pancsova elfoglalására indított – sikertelen – hadjáratában. Az 1849. jan. 16-án tartott verbászi tiszti gyűlésen, ahol gr. 191Esterházy Sándor, bácskai hadtestparancsnok bejelenti, hogy cs. kir. csapatok ellen nem hajlandó harcolni, a hazafias szellemű tisztek támogatásával lemondásra kényszeríti Esterházyt, és átveszi hadtestének vezetését. E tettéért később a katonai és polgári érdemjel 2. osztályával tüntetik ki (máj. 25.). Ezt követően, a kormány utasításának megfelelően, a hadtest zömével a főhadszíntérre, Törökszentmiklós térségébe vonul. Márc. 5. Damjanich tábornokkal közösen fényes győzelmet arat Szolnok császári helyőrsége felett. Az ütközet során az alá- és fölérendeltség kérdésén összekülönbözött két tábornok viszonyát rendezendő, március végén Damjanichot a Bácskából és a Bánságtól kivont csapatokból alakított III. hadtest, Vécseyt az aradi ostrom-sereg (V. hadtest) parancsnokává nevezik ki, s a szolnoki diadalért az utóbbi is megkapja a katonai érdemjel 3. fokozatát. Vécsey április folyamán helyreállítja az aradi vár körül az ostromzárat, illetve körülárkoltatja a várat. Május első felében, miután Bem csapatai a temesvári császári helyőrség csapatait a várba szorítják, hadtestének zömével Temesvárt veszi zár alá. Az élelmiszerkészleteiből kifogyott aradi várőrség, szabad elvonulás fejében végül megnyitja kapuit (jún. 27., ill. júl. 1.). Temesvár vára közel 9 ezer főnyi őrségének ellenállását a hasonló erővel rendelkező Vécseynek azonban a július-augusztusban tartó szakadatlan bombázás, és több gyalogsági támadás ellenére sem sikerül megtörnie. A temesvári csatát követően, melyben hadteste nagyobb felével Vécsey is részt vesz, Haynau császári főserege felmenti a várat. A Lugosra, majd Facsétra (Facsád) visszavonult Vécsey, a világosi fegyverletétel hírére Borosjenőre menetel csapataival, ahol leteszi a fegyvert az oroszok előtt (aug. 17-20.).
A császáriaknak történt átadását (Gyula, aug. 23.) követően Világosnál fogságba esett tábornok társai sorában osztozik. Aradon kötél általi halálra ítélték, és kivégezték (1849. okt. 6.).
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)

WYSOCKI, JÓZEF
Tulcen, Podólia, 1809. Lengyel, nemes, r. kat. Gimnáziumot végez. 1828. belép a Kongresszusi Lengyel Királyság hadseregébe, az 1830/31-es felkelésben tüzér főhadnagy. Franciaországi emigrációban él (elvégzi a metzi katonai akadémiát). 1848 tavaszán a krakkói nemzetőrség ezredesévé választják, a helyi Nemzeti Bizottság tagja. Nőtlen.
1848 október elején a lwowi Nemzeti Bizottmány küldöttségének tagjaként Magyarországra jön, a küldöttség és az Országos Honvédelmi Bizottmány között egyezmény születik egy lengyel légió megalakításáról (okt. 10.). Nov. 18 (16)- honvéd őrnagy, a két gyalogos századból (300 fő) álló légió szervezője, ill. parancsnok Pesten, december elejétől az aradi-ostromseregnél. Csapatával kitűnik a várőrség, valamint az annak felmentését több ízben megkísérlő temesvári helyőrség elleni harcokban. 1849. jan. 13 (1)- alezredes, a sereg parancsnokának (Gaál Miklós tábornok) helyettese. Február elején zászlóaljával, valamint egy időközben szervezett lengyel dzsidásszázaddal csatlakozik Damjanich tábornok főhadszíntérre tartó csapataihoz. Katonáival jelentős szerepet játszik a márc. 5-i szolnoki diadal kivívásában. Márc. 8 (1). ezredes lesz, majd megkapja a katonai érdemjel 3. fokozatát (márc. 23.).A hónap végétől a Damjanich vezette III. hadtest egyik hadosztályának parancsnoka. Hadosztályával április folyamán jelen van a hatvani, az isaszegi és nagysallói és a komáromi összecsapásokban, illetve csatadöntő szerepet játszik a tápióbicskei és a váci ütközetben. Máj. 6 (6)- tábornok (vezérőrnagy), a felső-magyarországi hadsereg kötelékében (Miskolcon) összevonásra kerülő lengyel csapatok (a magyarországi lengyel légió) parancsnoka. (A 3 gyalogos zászlóaljból, 4 dzsidásszázadból és 2 félütegből álló légió létszáma június közepén kb. 2600 fő.) Máj. 31. a felső-magyarországi hadsereg (mely az említett légióból, a IX. hadtestből, valamint Kazinczy ezredes Munkács központtal alakuló tartalék hadosztályából áll) parancsnokává nevezik ki. (Dembiński tábornok csak jún. 18. adja át neki a parancsnokságot.) A Galícia felől ugyanakkor betört orosz fősereg elől harcolva visszavonul (az ellenség, 12 ezer főnyi seregével szemben, tízszeres túlerőben volt). A Lófalunál (jún. 19.), Héthársnál (jún. 20.), Somos és Lemes 193között (jún. 23.) vívott harcokat követően Ceglédig vonul vissza, ahol csatlakozik a tartalék (X.) hadtesthez. Az így létrejött Közép-tiszai hadseregben, melynek parancsnoka Perczel tábornok, ismét átveszi a lengyel légió vezényletét (júl. 10.). A sereg harc nélkül Szegedre hátrál, innen augusztus elején Temesvár felé folytatja a visszavonulást. Ez utóbbi során Wysocki légiója az utóvéd szerepét tölti be, több alkalommal összecsap a magyar hadat üldöző császári fősereg (Haynau) csapataival. A temesvári vereséget követően Wysocki fedezi a Törökország felé menekülők útját, Karánsebes és Mehádia között. Csapataival (a lengyel és az olasz légióval) az utolsók között lépi át a határt (aug. 20.).
Kossuth a vidini táborban a katonai érdemjel 2. osztályával tünteti ki (1849. okt. 28.). Később az emigráció vezetőivel Kütahiába internálják. Kiszabadulását (1851 tavasza) követően Franciaországban telepedik le. † Párizs, 1873. dec. 31.
   (Bona Gábor: Tábornokok és törzstisztek az 1848/49. évi szabadságharcban. Bp. 2000.)


Az 1849. március 5-én vívott szolnoki ütközet színhelye és lefolyása.
Kaposvári Gyula rajza, 1950.


Kezdőlap
Adattár