"Megjött a tavasz. Azonnal lejöttek és a templomfestés — tisztításhoz hozzáfogtak. Segédmunkások voltak: Horváth Sándor, Horváth Antal, Szántó Antal, Bresznyánik János, Vinkler János, Merlusz Gyula, Poncsek Sándor. De mikor megérkeztek Jászladányba, mind nálam szeretett volna lakni, mivel az én házam a templomajtónak éppen átellenében van. Én igaz nem akartam őket elvállalni, de a főúr, Pászthy Gyula plébános úr is átjött velek, hogy csak fogadjam be őket, nem lesz velek semmi bajom. Én a főúr szavára elfogadtam négyet belőlök, de néha öten is háltak nálam, annyinak tudtam ágyat adni, mivel három szobás lakásom van és csak egyedül egymagam valék. Nem is volt semmi bajom velek, úgy tiszteltek, mint édesatyjokat. Én meg mint édes gyermekeimet, úgy szerettem őket." — írta Orosz István az Egy magyar szentember címen kiadott önéletrajzában.