Tehát szobrot emelsz neki,
A hősnek, a dicsőnek?
Tiszaparti Szolnok város,
Az isten szól belőled!
Ott vezette, mint a hajnalt
A csillaga, előre,
A vitézek vitézeit
A vezérek vezére.
Onnan indult a szabadság
Diadalmi útjára,
De előbb a tavasz lelkét
Bele szívta magába.
|
S amerre csak ment serege,
Szűz Komárom váráig,
Koszorúba fonta neki
Minden mező virágit.
Dicsőség az örökséged
A győzelmes vezérrül;
Ha szobrára öntöd e fényt
S visszaragyog… ne szédülj!
Tiszaparti Szolnok város,
Szent város lesz belőled;
Hamar, hamar azt a szobrot
A hősnek, a dicsőnek!
|
