Vacsora a hangverseny után

A szolnoki ÁFÉSZ bojtok, éttermek kirakataiban német nyelvű üdvözlő sorok olvashatók: a Német Demokratikus Köztársaságból érkező vendégeket köszöntik a szövetkezetiek.
A szolnoki ÁFÉSZ meghívására vasárnap este Szolnokra érkezett a drezdai pedagógiai főiskola Artur-Becker ezüst éremmel kitüntetett kórusa. Az énekkar hétfőn délelőtt — versenyen kívül — fellépett a Verseghy diáknapok keretében rendezett énekkari és kórustalálkozón. Hack Márton, a Verseghy Gimnázium igazgatója köszöntötte a drezdaiakat, majd a gimnazisták Kodály kórusműveinek nagylemezét, a MüM 605-ös iskola fiataljai pedig egy faintarziás díszdobozt ajándékoztak a drezdaiaknak. A köszöntés után a drezdai fiatalok Alfréd Kalcher vezényletével német munkásdalokat, Händelnek egy kórusművét, valamint Bárdos Lajos Két bogojai dalát énekelték.
A délutáni órákban a drezdaiak Tiszaföldvárra látogattak, ahol a tiszaföldvári ÁFÉSZ kórusával találkoztak. Kedden este 19 órai kezdettel a főiskolai vegyeskar a szolnoki Kodály kórussal közösen ad hangversenyt a Ságvári Endre megyei művelődési központ nagytermében.

A népek barátsága jegyében
Impozáns énekkari hangverseny Szolnokon

Valljuk be, az ünnepi rendezvényeket s a Verseghy Diáknapok zárását követően sokan szorongtak, jut-e még a közönség érdeklődéséből? Zenei eseményekben sem. volt hiány az utóbbi napokon megyénk székhelyén; a budapesti MÁV Szimfonikusok ünnepi Hangversenye, a Budapesti Kamarakórus fellépése az egyik napon. a következő este pedig a drezdai főiskolai énekkar vendégszerepel.
Szolnok közönsége azonban érzékeny és igényes ma már; „nem hagy ki” egy-egy olyan alkalmat, amikor maradandó élményt szerezhet. Így történt most is. Telt ház köszöntötte tapssal az egymás után sorra dobogóra lépő kórusokat kedden este a megyei művelődési központ nagytermében.

A Kodály és Bartók kamarakórus nagy sikere

A szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa nyitotta meg a hangversenyt. A nyolcvan tagú énekkar nagy sikert aratott Holminov: Dal Leninről című kórusművével, szólót énekelt Széki Sándor. a Magyar Állami Operaház magánénekese. Ezt követően Széki Sándor Erkel: Bánk bán-jából énekelte a Hazám, hazám áriát, a közönség, nagy tapssal, meleg szeretettel köszöntötte a Szolnokról induló operaénekest. Ezután ismét — Buday Péter vezényletével — a Kodály kórus következett. Jorquin: A tücsök. Bassereau: A férjem szép és jó, valamint Monteverdi O primavéra dallamai csendültek fel tisztán, imponáló biztonsággal.
Dobogóra lépett a Szolnok Városi tanács Bartók Béla kamarakórusa is. Bartók: Bánat és Kodály: Gergelyjárás című kórusművének tolmácsolásával szereztek maradandó zenei élményt, a közönség vastapssal köszöntötte a kamarakórust és vezetőjét, Bali Józsefet. Azután egymást követték újabb és újabb produkciók, s a felismerés bizonyossága annak, milyen gazdag is ma Szolnok énekkari kultúrájában. Rigó Éva vezényletével a Kodály kórus Karai Estéli nótázás és Vidám nótá-ját tolmácsolta.
A második világháborúban a német megszállók feldúlták Tarasz Sevcsenkó sírját, meggyalázták az ukrán népet, s kivívták maguk ellen a nép haragját, gyűlöletét. Fegyvert fogtak az ukrán partizánok megbosszulni azt, hogy emlékeiket, kultúrájukat gyalázták. Erről szól Alexandrov: Poéma Ukrajnáról című kórusműve, melyet ismét Buday Péter vezényletével adott elő a kar, szólót énekelt Széki Sándor. Döbbenetes erővel és ugyanakkor igényes, finom — az érzelmek árnyalati váltását is érzékeltetni tudó — képességgel és készséggel tolmácsolt a kórus. Befejezésül Bali József vezényelte a Kállai-kettőst.

„Önök mindenütt meleg, baráti szeretettel fogadtak bennünket...”

A műsor második részében lépett fel a drezdai pedagógiai főiskola Artur-Becker ezüstéremmel kitüntetett ifjúsági vegyeskara. Bozsó Imre, a Szolnok és Vidéke ÁFÉSZ igazgatóhelyettese köszöntötte a vendégeket. „Örültünk, hogy elfogadták meghívásunkat és eljötték hozzánk. Külön örülünk, hogy látogatásukra hazánk felszabadulásának jubileumi évfordulóján és a Lenin-centenárium időszakában került sor. Mi büszkék vagyunk a mögöttünk hagyott 25 esztendő eredményeire, a szocializmust építő népek barátságára!” A főiskolások nevében az egyik fiatal, a Verband der Freien Deutschen Jugend, az ifjúsági szövetség tanintézeti szervezetének titkára válaszolt. Elmondotta, hogy a kórus a főiskola FDJ szervezete nagy kultúrcsoportjának egyik részlege, tagjai matematika, fizika, kémia szakos tanárjelöltek, de főiskolai éveik alatt aktív kultúrmunkások, hogy így is felkészüljenek a nevelői hivatás teljesítésére. „Amióta átléptük a Magyar Népköztársaság határát, mindenütt meleg, baráti szeretettel fogadtak bennünket, s ez itt, Szolnokon, érte el valóságos csúcspontját. A Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság népeit internacionalista barátság fűzi össze és a népek barátsága is olyan vívmány, melyet ápolunk és erősítünk. Önök — mondotta — példáját adták annak, hogy hárommillió koldus országából hogyan lehet, a szocializmus útját járva, a jólétben élő munkások és szövetkezeti parasztok országát megteremteni”.
Ezt követően Alfréd Kalcher vezénylésével mutatta be műsorát a kilencven tagú vendég énekkar, valamint a kórus kamaraegyüttese. A nemzetközi forradalmi munkásmozgalom dalai csendültek fel német nyelven, G. F. Händel hét művét hallhattuk, majd német és svéd népdalokat. Bárdos Lajos egyik kórusművének tolmácsolásával, majd egy magyar népdalnak magyar nyelven való éneklésével arattak sikert, produkcióik egy-egy részletének ismétlésére késztette a kórust a közönség vastapsa. S a hangverseny befejező momentuma valóban emlékezetes marad mindannyiunk számára: a két kórus közösen énekelte Tulikov Békedal-át Előbb a szolnokiak ajkán szólalt magyar nyelven a dal, majd a német kar következett. Végezetül pedig mindkét kórus orosz nyelven, együtt énekelte a béke dalát. (CS)

(Szolnok Megyei Néplap, 1970. ápr. 9.)